A Magyar Demokrata készített interjút Gál Kingával az Európai Néppárt októberben megválasztott alelnökével az európai politika, a migráns kérdés és Magyarország helyzetével kapcsolatban. Az interjú szövegét alább olvashatják.
– A családjával együtt Brüsszelben lakik, így jobban befolyásolták a mindennapjait a legmagasabb terrorfenyegetettséggel járó intézkedések, mint azoknak a politikusoknak, akik csak a bizottsági, parlamenti ülések idejére utaznak ki az uniós fővárosba. Hogyan élték meg ezeket a napokat?
– Valóban itt élünk, a gyermekeim az Európai Iskolába járnak, így gyakorlatilag mindent, ami Brüsszelben zajlott, és amit az újságolvasók nagy többsége csak a híradásokban láthatott, mi a saját bőrünkön tapasztaltuk meg. A legrosszabb a bizonytalanság volt, hiszen hétfőn és kedden nem csupán tanítás nem volt, de az ember négy napon át nem nagyon hagyhatta el a házat. Bár múlt szerdán már mehettek a gyerekek iskolába, ám az épületen kívüli foglalkozásokat, edzéseket így is törölték. Nem is az az igazán nagy probléma, hogy néhány napra tulajdonképpen szobafogságra voltunk ítélve, hanem hogy az ember nem tudja, meddig tart ez a helyzet, mikor és mitől lesz jobb. Éppen arról beszéltem a párizsi támadások kapcsán lezajlott múlt heti, strasbourgi EP-vitában, hogy az európai polgárok legfontosabb elvárása a biztonságérzetük visszaadása. Hiszen amíg nincs európai biztonság, addig nincs európai szabadság sem.
– Amikor két hete, épp a párizsi terrortámadás után Brüsszelben jártunk, Szájer József úgy fogadott bennünket: a világ legkevésbé biztonságos épületében vagyunk. Elmesélte például, sok képviselő kényelmi okokból szeretné elkerülni, hogy őt vagy autóját biztonsági ellenőrzésnek lehessen alávetni, pedig elég egy, a hátsó ülésen megbújó fegyveres, s máris bejuthat egy terrorista az épületbe…
– Valóban érdekes a biztonsághoz való hozzáállás. Egyfelől itt ez a Szájer József által említett példa, vagy hogy egy másikat is említsek: miközben múlt hétfőn és kedden lényegében megállt az élet Brüsszelben, az EP több ezer munkatársa közül sokaktól elvárták, hogy ebben a két napban is bemenjenek dolgozni. Másik oldalról viszont Párizs után láthatóan fokozták a biztonsági intézkedéseket az uniós intézményeknél, s például törölték a külső résztvevőkkel tervezett rendezvényeket. A párizsi merényletsorozat megmutatta, hogy jó néhány dolgot át kell gondolni és meg kell tenni az európai polgárok biztonsága, biztonságérzetének megteremtése érdekében.
– Egyes szakértők arról beszéltek az osztrák lapokban, hogy akár terrortámadások célpontja lehet a bécsi adventi vásár, futballmérkőzés is maradt el az elmúlt időszakban, vagyis úgy tűnik, a kontinens valóban egyre inkább rettegésben él, ami nyilvánvalóan nem normális állapot. Látszik valamilyen koncepció, elképzelés az unió vezetői részéről, hogy visszazökkenjünk a normális kerékvágásba?
– Az uniós belügyminisztereknek a párizsi események után egy héttel tartott találkozóján világosan kiderült: mindenki egyetért a fokozottabb, szorosabb együttműködés szükségességében, ami döntéshozókra éppúgy igaz kell hogy legyen, mint a különböző titkosszolgálatokra, rendfenntartó szervekre. Amennyiben Európában tartósan a félelem, a bizalmatlanság lesz úrrá, az a közérzetünk romlásán túl a szélsőséges szervezetek erősödéséhez, térnyeréséhez vezet, ezt pedig egyetlen felelősen gondolkodó politikus sem akarhatja. Nem szabad túlzott pánikot kelteni, de a lehetséges veszélyeket igenis komolyan kell venni, s mindent megtenni, hogy megelőzzük a párizsihoz hasonló eseteket.
– Ha már megelőzés: miközben Brüsszel az unió fővárosa, a ma már nyolcvan százalékban muszlimok lakta Molenbeek kerület az elmúlt bő egy évtized több terrortámadásához, így vagy úgy, de kötődött, a madridi vonatrobbantástól a tavalyi, brüsszeli lövöldözésen át a Charlie Hebdo-ügyig. Mégis, a november 13-i párizsi események kellettek ahhoz, hogy a belga hatóságok érdemi lépéseket tegyenek…
– Sajnos valóban úgy tűnik, az illetékesek már korábban is olyan információk birtokában voltak Molenbeekkel kapcsolatban, amelyek hamarabb is indokolttá tették volna a határozott fellépést. Ugyanakkor, miközben az embernek persze van véleménye, kár azzal foglalkozni, mi lett volna, ha… Inkább tanulni kell az esetből, hiszen ez is megmutatta: elég egy nem kellően ellenőrzött városrész, és Európa máris sebezhetővé válik. Ez pedig nem megengedhető.
– Meggyőző logikai kapcsolat van a terrorizmus és aközött, hogy muzulmánok jönnek Európába, nyilatkozta múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök. Ezt a véleményt mennyire osztják a nyugati politikusok?
– Világosan látható, hogy a terroristák ki tudják használni a migrációs nyomást, illetve azt, hogy az unió külső határain ma ellenőrizetlenül lehet bejönni. Ezt a későbbiekben nem lehet megengedni. Azt is látni kell, hogy Nyugat-Európában sok helyütt vonakodtak elismerni, mennyire sikertelen az integráció. Pedig amíg ezzel az érintett országok politikusai nem hajlandóan szembesülni, nem hajlandóak lépéseket tenni, addig nehezen tudják megakadályozni, hogy a második-harmadik generációs bevándorlók radikalizálódjanak. Abban bízom, hogy a figyelmeztető jelzések itt is hatásosak lesznek, s ebben a kérdésben is elindul a közös gondolkodás.
– A magyar migránspolitika, például a déli zöldhatárt védő kerítés megépítése vagy a kötelező kvóta elutasítása, nyáron meglehetősen erős kritikát kapott a nyugati liberális sajtó mellett számos politikustól is. Hogyan látja, változott a vélemény a magyar álláspont kapcsán?
– Úgy tapasztalom, egyre többen megértik, mit képviselünk a kezdetek óta: mivel egy egész Európa jövőjét meghatározó ügyről van szó, tiszta és nyílt beszédre, megoldásokra van szükség. Ez az a konzekvens álláspont, amit sokan észrevettek, és ezért szimpatizálnak velünk, s ezt várja el egyre érezhetőbben a nyugati országok közvéleménye is. Mindemellett sajnos továbbra is igaz, hogy a baloldal saját politikai játékaként használja ezt az ügyet és Magyarországot is. Ez pedig elfogadhatatlan, mert ezzel a saját polgáraikat, saját választóikat is becsapják.
– Az Európai Néppárt októberi kongresszusán Angela Merkel és Orbán Viktor beszédét övezte talán a legnagyobb figyelem, sokak szerint ők testesítik meg jelenleg a pártszövetség két pólusát. Ez valóban így van?
– Az, hogy egy kérdésben két markánsan eltérő álláspont van a Néppárton belül, szerintem nem gyengíti, hanem erősíti a szövetséget. Ugyanakkor a magyar miniszterelnök véleménye mögött egyre többen sorakoznak fel. Orbán Viktor beszédét követően egyébként sokan odajöttek hozzám és gratuláltak, azt mondták, büszkék lehetünk arra, hogy olyan miniszterelnökünk van, aki ennyire őszintén, átfogóan és megoldásorientáltan beszél a kihívásokról.
– A Fidesz kapcsán a balliberális média, ahogy évek óta, úgy most is azt sulykolja, kegyvesztett lett a Néppártban, s ki is zárhatják a pártcsaládból. Az viszont, hogy a kormányfőről egyre többen fogalmaznak meg nyíltan is pozitív véleményt, vagy hogy ön alelnök lett, nem éppen ezt bizonyítja…
– Az én személyemnek, eddigi tevékenységemnek csak kis szerepe van abban, hogy alelnökké választottak, ráadásul szép szavazati aránnyal. Ez elsősorban az engem jelölő Fidesz sikere, ami mutatja azt is, hogy egyes körök hiába igyekeznek ezt elhitetni, nincs veszélyben a helyünk a pártcsaládban. Az Európai Néppártnak ahhoz, hogy hiteles maradhasson, továbbra is képviselnie kell azokat az alapvető európai, keresztény értékeket, amelyeket megalakulása óta, ehhez én is hozzá szeretnék járulni a munkámmal, mint ahogy az is nagyon lényeges, hogy a magyar érdekek megjelenjenek azoknál az asztaloknál, amelyeknél a kontinens jövőjéről döntenek.
– Az EP-ben többek között a LIBE-bizottság tagja és alelnöke, azé a testületé, amelyhez befutnak a Magyarországgal szembeni fellépést sürgető kérdések. Mikor jön el az az idő, hogy végre békén hagyják hazánkat?
– Baloldalról, s most ide értem a szocialistákat, a kommunistákat, a liberálisokat és a zöldeket is, továbbra is igyekeznek bosszút állni rajtunk, épp a migrációs kérdésekben képviselt konzekvens álláspontunk miatt is. A lap megjelenése napján, szerdán újabb kérdést tárgyalunk, amely arról szól, miért nem vizsgálták alaposabban Magyarországot az EP júniusi határozatát követően. Jól látható, ezeket a köröket zavarja, hogy nyíltan szembemegyünk az általuk képviselt irányvonallal. Az egész procedúra, az egész vita elfogadhatatlan, hiszen ezt a kérdést a bizottság már megválaszolta néhány héttel ezelőtt, a migránsügy közepén pár politikuson kívül senkit sem érdekel, de láthatóan újra és újra ütni akarnak rajtunk. Ami már csak azért is szomorú, mert ezekben a hónapokban az európai polgárok biztonságáról, a radikalizálódás visszaszorításáról, a kontinens jövőjéről kellene fontos döntéseket hoznunk, mégis kénytelenek vagyunk lefolytatni ezeket az értelmetlen és meddő vitákat…
Forrás: Magyar Demokrata 2015. december 2.