Kérdés a Bizottsághoz az elkobzott romániai ingatlanok visszaszolgáltatása kapcsán
2019. 06. 07.
Gál Kinga az alábbi írásbeli választ igénylő kérdéssel fordult a Bizottsághoz a Romániában az Uniós csatlakozást megelőzően elvett ingatlanok visszaadása vonatkozásában.
Írásbeli választ igénylő kérdés (E-001406/2019) a Bizottság számára
az eljárási szabályzat 130. cikke alapján
Tárgy: Elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása
A Bizottság elismerte, hogy egy tagállam csatlakozását megelőzően elkobozott ingatlanokkal kapcsolatos, uniós csatlakozást követő közigazgatási és bírói gyakorlat az uniós jog alkalmazási körébe tartozik. Egy tagállam állampolgára számára egy nem állampolgársága szerinti tagállamban (Románia) annak uniós csatlakozását megelőzően elkobzott ingatlanokkal kapcsolatban – mivel a vonatkozó tagállami jogszabály alkalmazásában azok természetbeni visszaadására nem volt lehetőség – a hatáskörrel rendelkező hatóságok pénzbeli kártérítést határoztak meg 2010-ben (9449/06.08.04.-1043/N/2001), amelyet sajnos azóta sem foganatosítottak.
- Kérdezem a Bizottságot, hogy a gazdasági alapszabadságokkal (különösen a tőke és letelepedés szabadságaival) összeegyeztethető-e a fenti tagállami magatartás?
- Kérdezem a Bizottságot, hogy összhangban áll-e ez az uniós jog által a tagállami eljárási és intézményi autonómiát korlátok közé szorító elvekkel (egyenlő bánásmód és tényleges érvényesülés), illetve az Európai Unió Alapjogi Chartája eljárási rendelkezéseivel, valamint az állandó ítélkezési gyakorlatban – többek között – az Emberi Jogok Európai Bírósága által kifejlesztett elvekkel, amelynek értelmében megfelelő határidőn belül végre kell hajtani a közigazgatási döntéseket?
- Kérdezem a Bizottságot, hogy amennyiben az előző két kérdés esetén azt állapítja meg, hogy a fenti gyakorlatot nem tartja összeegyeztethetőnek az uniós szabályokkal, mit tehet az érintett jogalany az uniós jogrendből eredő jogosultságainak érvényre juttatásáért?
——————————————————————————————————————
Valdis Dombrovskis alelnök válasza az Európai Bizottság nevében
(7.6.2019)
A tagállam uniós csatlakozását megelőzően elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos közigazgatási határozatok az uniós jog alkalmazásának időbeli hatálya alá tartoznak, amennyiben azok bármely hatása az uniós jog alkalmazása alapján bekövetkezik vagy vitatott. A szerződés rendelkezései – kifejezett kivételektől eltekintve – a csatlakozás napjától kezdődően kötelező érvényűek Romániára nézve, így azok a csatlakozást megelőzően felmerülő helyzetek jövőbeli hatásaira vonatkoznak[1]. Ezért a tény, hogy a visszaszolgáltatáshoz kapcsolódó első közigazgatási határozatot a csatlakozás napját követően bocsátották ki, egyáltalán nem zárja ki az uniós jog alkalmazhatóságát[2]. Ezen körülmények között az ilyen határozatoknak az uniós joggal összeegyeztethetőnek kell lenniük.
A nemzeti hatóságok feladata e határozatoknak az uniós joggal[3]összhangban történő végrehajtása. Ezenfelül az ilyen helyzetre vonatkozó uniós jogi szabályozás hiányában az eljárási szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának elvével összhangban a nemzeti jogrend hatáskörébe tartoznak. E szabályok azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló belföldi keresetekre vonatkozó szabályok (az egyenértékűség elve), továbbá nem teremthetnek olyan helyzetet, amely a gyakorlatban ellehetetleníti vagy rendkívül megnehezíti az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve)[4]. Amennyiben az érintett magánszemélyek úgy vélik, hogy a nemzeti hatóságok megsértették az uniós jogból – többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájából – fakadó jogaikat, lehetőségük van a nemzeti bíróságokhoz fordulni jogorvoslatért. Elsősorban a nemzeti bíróságok feladata az ügy valamennyi ténybeli körülményét figyelembe véve egy adott közigazgatási határozat jogszerűségének (az uniós jog szempontjából is történő) vizsgálata. A nemzeti bíróságok elsődleges felelőssége biztosítani az uniós jogból eredő jogok védelmének megfelelő és hatékony érvényesítését. E tekintetben előzetes kérdéssel fordulhatnak – illetve az utolsó fokon eljáró bíróság esetén fordulniuk kell – az Európai Unió Bíróságához.
[1] C‑630/17, Milivojević, EU:C:2019:123, 42. pont.
[2] C-122/96, Saldanha, ECLI:EU:C:1997:458, 14. pont.
[3] A Bizottság „Az EU-n belüli beruházások védelme” c. közleménye, COM(2018) 547/2, 17. o. és azt követő oldalak, valamint az azokban hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
[4] C-312/93, Peterbroeck EU:C:1995:437, 12. pont.