"Szinte biztos, hogy a kommunista, szocialista, liberális és zöld frakció ezúttal is összeáll, így ennek a többségnek a szavazataival elfogadja majd az EP a Tavares-jelentést. Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy a Tavaresék által leírt állítások igazságtalanok és lfogadhatatlanok" – mondta a Demokratának Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő.
– Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének múlt heti határozata szerint nem indul monitoring eljárás hazánk ellen, ugyanakkor döntöttek arról is, hogy „szoros figyelemmel követik” a magyarországi helyzetet. Hogyan értékeli a határozatot?
– Igazságtalan, megalapozatlan és elfogadhatatlan lett volna a monitoring eljárás elindítása, úgyhogy azt gondolom, ez összességében pozitív és bölcs döntés volt. Akár az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében folyó vitáról, akár az európai parlamenti vitáról beszélünk, akkor ezeket röviden úgy foglalhatjuk össze: az a kérdés, hogy a józan ész képes-e felülkerekedni a politikai hisztérián. A Magyarországgal szemben megfogalmazott vádaknak nincs semmiféle alapjuk, egyszerűen azt gondolják, hogy ha ezeket a rágalmakat sokszor, sokaktól hallják az emberek, akkor majd elhiszik. A mi küzdelmünk arról szól, hogy pontról pontra igyekszünk bebizonyítani, hogy ezen megállapítások mögött milyen ferdítés, tévedés, hazugság van, s szeretnénk minél többeket meggyőzni, hogy ne a szocialisták és a liberálisok által kialakított politikai hangulat, hanem a tények alapján döntsenek.
– Ezek szerint ezt az ET-határozatot jó előjelnek tekinti a Tavares-jelentés lapzártánk utáni, keddi európai parlamenti vitája előtt?
– Igen, úgy gondolom, ez fontos lépcsőfok ebben a küzdelemben. Ha az elmúlt időszak történéseit nézzük: egyrészt kilenc esztendő után kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, másrészt nem indult monitoring eljárás Magyarország ellen, emellett pedig a kormány jó néhányszor bizonyította, hogy konstruktív párbeszédre törekszik az unióval és más nemzetközi szervezetekkel. Nos, mindezek alapján elvben nem születhetne más határozat, mint a Tavares-jelentés leszavazása. Csakhogy sajnos azt is láthatjuk, hogy mindez nem más, mint a kommunista, szocialista, zöld és liberális frakciók hajtóvadászata hazánk ellen, így valószínűleg e héten politikai döntés születik majd az Európai Parlamentben és az a többség meg fogja szavazni a plenárison is ezt az elfogadhatatlan jelentést. De azért bízom abban, hogy lesznek olyan józanul gondolkodó politikusok, akiket az előbbiekben felsorolt eredmények, érvek meggyőznek arról, ne érzelmek, rágalmak, hanem a tények alapján szavazzanak.
– Az EP állampolgári jogok, bel- és igazságügyi (LIBE) bizottságának baloldali-liberális többsége múlt héten elfogadta Rui Tavares jelentését. Módosító indítványokkal sikerült valamelyest tompítani az abban megfogalmazott megállapításokat?
– Én személy szerint körülbelül százhetven módosító javaslatot nyújtottam be, az indítványok többsége a ténybeli tévedéseket igyekezett kiigazítani, de ezeket lényegében mind leszavazták, talán kettő ment át a bizottságon. A Tavares-jelentés ékes példája a kettős mérce alkalmazásának. A magyarországi szabályozás az Alaptörvénytől a választási hirdetések korlátozásáig számos tekintetben hasonló vagy egyezik más tagállamok jogszabályaival, azokkal az országokkal szemben nem merül fel kritika, hazánkat viszont élesen bírálják.
– Melyek a legsúlyosabb csúsztatások a jelentésben?
– Nehéz egyet-kettőt kiemelni. Alapvetően két halmazt különböztethetünk meg: az egyik csoportba a tárgyi tévedések tartoznak, a másikba a sommás, konkrétumok nélküli megállapítások. Az egyik legelképesztőbb paragrafus az, amelyik kifogásolja az Országgyűlés képviselőinek azt a jogát, hogy jogszabályokat nyújtsanak be és és törvényt kezdeményezzenek. Ez egészen megdöbbentő, ha azt nézzük: az unió egyébként folyamatosan azért küzd, hogy a tagországokban minél erősebb legyen a parlamentarizmus, a demokrácia. De említhetném azokat az ajánlásokat is, amelyek olyan témaköröket érintenek, amikhez az uniónak nincs köze. Ilyen például az, hogy szerintük újra kellene definiálnunk a család fogalmát. Ha ebbe belemegyünk, akkor minden egyes tagállam szabályozását meg kellene nézni, és ugyanezt az ajánlást a legtöbb ország számára ugyanígy megfogalmazni, hiszen a család definíciója más országokban is ugyanilyen, vagy még erősebb. Hasonló az egyházak elismerésének szabályozása is. Ha a magyarországi jogszabállyal baj van, akkor ezen az alapon mi legyen azokkal az országokkal, ahol államvallás van, vagy csupán két-három elismert egyház? Amennyiben túl szűknek érzik a magyar alkotmánybíróság hatáskörét, akkor mit tesznek azokkal az országokkal, ahol nincs alkotmánybíróság? Vagy Nagy-Britanniával, ahol alkotmány sincs?
– Úgy látjuk, az MSZP-s EP-képviselők nemigen védik hazájukat…
– Olyannyira nem, hogy például Göncz Kinga szájából hangzott el először a Bel- és Igazságügyi Bizottság egyik Magyarországról szóló vitájában: problémák lehetnek a választásokkal, úgyhogy 2014-ben célszerű lenne megfigyelőket küldeni Magyarországra. Ma pedig már ott tart ez az őrület, hogy egyes európai politikusok, uniós tisztviselők is pedzegetik, veszélyben lehet hazánkban a voksolás tisztasága. Rui Tavares jelentése is tartalmazza ezt a megállapítást, minden alap, bizonyíték nélkül. Ráadásul az összes ilyen kijelentés úgy van megfogalmazva, hogy amennyiben Magyarország nem teljesíti az unió kéréseit, abban az esetben megvan a veszélye, hogy a mostani folyamatok akár jogsértésekhez, például az uniós alapszerződés második cikkelyének megsértéséhez is vezethetnek, ezért kell elítélni hazánkat. Tehát nem megtörtént jogsértésekről beszélnek, hanem általuk rossznak tartott szabályozások vélt vagy esetleges következményeiről. Szerintem ez azt bizonyítja, hogy nem találtak semmilyen jogsértést, ezért alapul a teljes jelentés általános megállapításokon, sommás és szubjektív minősítéseken. Ha ez tendencia lesz, az az egész Európai Unióra nézve káros és veszélyes. Egyébként az alapszerződés szabadságjogokról szóló második cikkelyének alkalmazása is több mint furcsa. Ezt ugyanis mindig akkor veszik elő a baloldali-liberális politikusok, amikor valamelyik tagállam jobboldali kormányát akarják piedesztálra emelni. De érdekes módon akkor, amikor konkrét jogsértések történnek – ezekből viszont akad bőven a szocialista-liberális kormányok alatt -, valahogyan soha nem kerül elő az általános alapértékek védelmére való hivatkozás. A 2006-os magyarországi eseményekkel kapcsolatban például, amikor egy törvényesen bejelentett megemlékezésről békésen hazafelé induló polgárok estek áldozatul a rendőri túlkapásoknak, egyikük sem követelt szankciókat Magyarország ellen. De ugyanígy próbálták elkenni a szlovák, román vagy bolgár baloldali kormányok jogsértéseit. Ezt a kettes cikkelyt tehát fegyverként használják egy csúnya politikai játszmában.
– A Néppárt képviselőire mennyire számíthatunk a vitában? Lesz elegendő bátorság ahhoz, hogy szűk egy évvel a választások előtt nyíltan konfrontálódjanak a baloldali és liberális blokkal?
– Remélem, igen. A LIBE bizottság egyetlen néppárti tagja sem szavazta meg a Tavares-jelentést, ami arra utal, hogy pontosan látják, mire megy ki a játék valójában. A francia kollégák például elmondták, hogy náluk is nagyon hasonló a kampányhirdetések szabályozása, és ott ezt senki nem kifogásolta. Vagy a német kollégák felhozták, hogy a család fogalmát náluk is nagyon hasonlóan definiálják, mint az magyar Alaptörvényben, és így tovább. Úgyhogy őszintén hiszem, hogy a parlamenti vitában is bebizonyosodik majd: mellettünk áll a Néppárt, és ott is el fogják mondani, hogy az EP nem viselkedhet úgy, mint egy bíróság. Ráadásul egy bizonyítékok nélkül, koholt vádak alapján ítélkező bíróság, ami a rossz emlékű koncepciós pereket idézi. Az pedig már csak hab a tortán, hogy úgy kérik számon rajtunk az előírások, a jogállamiság szabályainak betartását, hogy a Tavares-jelentés elkészítése is a parlament jó néhány szabályát megsértette.
– Mire gondol?
– Már az elfogadhatatlan, hogy több mint egy éve húzódik az ügy; tavaly februárban született a döntés arról, hogy el kell készíteni ezt a jelentést, és most jutunk odáig, hogy szavazás lesz róla. Arra sem volt példa korábban, hogy egyetlen jelentéshez öt munkadokumentum szülessen, újabb és újabb elemeit vizsgálva a magyar törvénykezésnek. De a leginkább kézzelfogható megsértése a belső szabályoknak, hogy egy jelentés maximum háromoldalas lehet, amit egyébként nagyon szigorúan betartatnak. A portugál politikus jelentésének terjedelme ennek több mint tizenkétszerese, harminchétoldalas, amit a szabályokat áthágva utólag engedélyeztettek.
– Mire számít az európai parlamenti vitán?
– Szinte biztos, hogy a kommunista, szocialista, liberális és zöld frakció ezúttal is összeáll, így ennek a többségnek a szavazataival elfogadja majd jelentést az EP. Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy a Tavaresék által leírt állítások igazságtalanok és elfogadhatatlanok.
– Rui Tavares jelentése végén az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkében szereplő szankciók alkalmazását is kéri, ami legsúlyosabb esetben a szavazati jog felfüggesztése is lehet. Ennek a mechanizmusnak az elindítására lát esélyt?
– Nem. Egyrészt azért, mert ehhez már nem elég az európai parlamenti többség, a különböző szakaszokban például az Európai Unió Tanácsa négyötödös, vagy az Európai Tanács egyhangú határozatára is szükség van. Ennyi támogatója pedig nincs a baloldalnak. Másrészt pedig ott talán még nem tartunk, hogy általánosságban megfogalmazott, szubjektív kritikák, ténybeli tévedésektől hemzsegő jelentések alapján meg lehessen büntetni az unió egyik tagországát.
Bándy Péter
Forrás: Demokrata