„Tovább küzdünk a kettős mérce ellen”

Az EP plenáris ülésén is felvetették, majd meghallgatást is tartottak a Bolíviában raboskodó Tóásó Előd ügyében: mit lehet Brüsszelből elérni a fiatalember ügyében?

Brüsszelben ma már komoly emberi jogi esetként kezelik a Tóásó-ügyet. Már 2010-ben is kezdeményeztem az üggyel való foglalkozást, kérve a Bizottságot, hogy álljon ki Tóásó Előd emberi jogainak érvényesülése és a tisztességes eljáráshoz való joga mellett. Igyekszünk napirenden tartani a kérdést: ennek hatására a latin-amerikai országokkal, különösen a Bolíviával kapcsolatos uniós segélypolitika kialakítása, a Bolíviával folytatott kapcsolattartás során is szóba kerül Tóásó ügye. Mivel a 2009 áprilisi incidensben egy ír állampolgár is meghalt, az ír EP-képviselők is aktívak az ügyben, független vizsgálatot követelve az eset minden részletének feltárására. Catherine Ashton, az EU külpolitikai főképviselője a bolíviai külügyminiszterrel való találkozása során felvetette a témát, csakúgy, mint az EP delegációja Bolíviában. A napirenden tartással, a nemzetközi nyomásgyakorlást kieszközlésével igyekszünk előbbre vinni Tóásó Előd ügyét, akit már a bolíviai törvények alapján is szabadlábra kellett volna helyezni, hiszen 36 hónapnál hosszabb ideig nem tarthatnak senkit előzetes letartóztatásban.

A közelmúltban Tibet ügyével is foglalkozott: hogyan került újra a nemzetközi figyelem középpontjába a Kína által megszállt régió?

Az EP folyamatosan napirenden tartja Tibet kérdését. Mostanában ismét egyre gyakoribbak a szimbolikus öngyilkosságok: 2009 óta már 35 tibeti szerzetes gyújtotta fel magát végső elkeseredettségében. Ez jól mutatja a konfliktus súlyosságát, a helyzet tarthatatlanságát. Fontos, hogy az EP újra határozatot fogadjon el Tibetről: ez jelzés minden érintett felé, hogy odafigyelünk és előrelépést sürgetünk.

Nem csak a világ távoli tájain, a Kárpát-medencében is van elég megoldandó problémája az emberi jogok védelmezőinek: nemrég levelet írtak Hannes Swoboda és Guy Verhofstadt szocialista illetve liberális EP-frakcióvezetőknek a környező országok szociálliberális kormányzati kisebbségi politikája miatt.Újra kettős az európai mérce?

Így van: a baloldali és liberális frakciók mindig kiállnak az emberi jogokért, ha jobboldali kormányzatok esetén alakulnak ki konfliktusok. Ha azonban a saját pártcsaládjukhoz tartozó kormányok kisebbségpolitikáját éri kritika, akkor ritkán látnak problémát. Szeretnénk elérni, hogy meglássák a pártcsaládjaik kormányainak hibáit. Elképesztő és elfogadhatatlan, ahogy az új román kormány liberális minisztere különleges előjogoknak, privilégiumoknak nevezte a kisebbségi jogokat. Jellemző, de elfogadhatatlan válasz az is, ha a problémás ügyeket nem kisebbségi, hanem szakmai, egyetemi ügyeknek próbálják beállítani, kibújva így a szembenézés felelőssége alól.

2004 óta, immár nyolc éve az EP képviselője: változott-e valamit az évek során az EU eredendően negligáló hozzáállása a nemzeti kisebbségek problémái iránt? Az emberi jogok globális helyzetéről elfogadott jelentéshez a nemzeti kisebbségekre vonatkozó módosító indítványokkal élt.

Volt elmozdulás, de ezt inkább hullámzásnak nevezném. Az Európai Bizottság a nemzeti kisebbségek kérdését igyekszik beletenni a diszkrimináció-ellenesség csomagjába, amiben összekevernek minden kisebbséget, a bevándorlóktól az őshonos kisebbségeken át a nemi alapú minoritásokig. Pedig ezek teljesen eltérő közösségek, teljesen más problémákkal. A diszkrimináció-ellenesség általános elítélésével nem jutunk el megoldáshoz. Persze más nemzeti kisebbségeket is hátrányosan érint ez a csoportosítás. Tehát európai szinten beszélhetünk arról, hogy a problémák összemosása a jellemző.

Alelnökként dolgozik az EP állampolgári jogokkal, bel- és igazságüggyel foglalkozó bizottságában. Milyen területekre koncentrál alelnöki tisztségének ideje alatt?

2007 óta vagyok a bizottság alelnöke, elsősorban a nemzeti kisebbségek, a külhoni magyarság ügyével foglalkozom: a módosító javaslataim, felszólalásaim mind a nemzeti kisebbségének sajátos problémáinak megértése és megoldás felé igyekeznek terelni az uniós döntéshozókat. 2010 óta ugyanakkor szembesülnöm kellett a Magyarország lejáratására, rágalmazására való törekvésekkel, ráadásul a legtöbb vitatott ügy ehhez a szakbizottsághoz tartozik. Érzékelhető, hogy a szociálliberális kormány alatt történt ügyek megvitatására kevésbé voltak nyitottak, míg a néppárti kormányokhoz köthető vitatott témák esetén mindent megtesznek a helyzet kihasználásra. Mindent kiforgatnak, félreértelmeznek, kiragadott mondatokat nagyítanak fel, és ebből próbálnak következtetéseket levonni. Folytatni kell a küzdelmünket a kettős mérce ellen.