Nem most jöttünk le a falvédőről!

A nagy kérdés ma az, hogy tud-e elég hangsúllyal érvényesülni a tagállami érdek Brüsszelben – mondja Gál Kinga fideszes EP-képviselő. Szerinte Ursula von der Leyen megválasztásával jó esély van erre. Az Európai Néppárt alelnöke a Trócsányi-ügyről és a Néppárttal való kapcsolatról is beszélt a Mandinernek. 

A legrosszabb kommunista időket idéző koncepciós eljárás ez, mondja Gál Kinga fideszes EP-képviselő a Trócsányi-ügyről, ám Ursula von der Leyen megválasztásától az uniós politika érdemi változását reméli.  Az Európai Néppárt alelnöke a Fidesz Néppárttal való kapcsolatáról is beszélt a Mandinernek.

Soha ekkora tétje nem volt még európai parlamenti választásnak, ezt mondta májusban. Mennyire elégedett az eredménnyel?

Nagyon küzdelmes hónapok után vagyunk, és az a megerősítés és bizalom, amelyet a magyar választóktól kaptunk, egyaránt erősítette a pozíciónkat az EP-ben és az Európai Néppártban. Bebizonyosodott, hogy oda kell figyelni arra, amit mondunk. Meglehetősen ellenséges ugyan a légkör, még mindig a bevándorláspárti többség dominál, de nem tudnak megkerülni minket. Ettől sajnos nem javul a parlamenti hangulat és a parlamenti munka, a viták még élesebbek. Jól mutatta ezt az Európai Bizottság új elnökének megválasztása is: az utolsó percig nem lehetett előre megjósolni a parlamenti szavazás eredményét.

Hogy érték el, hogy Ursula von der Leyen legyen a befutó?

Először az Európai Tanácsban kellett megnyerni a csatát, és ezt zseniálisan vitte a magyar miniszterelnök. Utána a parlamentben kellett a szükséges számú szavazatot hozni, és az is sikerült. Nem kispályás játék volt, ami jól mutatja, hogy mekkora súlya van Orbán Viktornak az európai porondon – bármit is mondjanak rólunk az itthoni és a nemzetközi kárálók.

Mit várnak Von der Leyen bizottsági elnökségétől? Mennyiben lesz más az Európai Bizottság szerepfelfogása?

A nagy kérdés ma az, hogy az uniós politikában tud-e elég hangsúllyal érvényesülni a tagállami érdek, vagy folytatódik a lopakodó szuverenitás-elvonás. Von der Leyen személyének megválasztása azt mutatja, jó esély van az előbbire. De arra is, hogy nem feltétlenül az történik mindig, amit Brüsszel kifőz magának. Von der Leyen nem a brüsszeli buborék része, ez már önmagában biztató. Egyelőre úgy tűnik, hogy képes lesz tartani magát, és a brüsszeli adminisztráció remélhetőleg nem eszi meg reggelire. Ha csak azt nézzük, hogy milyen zseniálisan tudta elérni egy lehetetlen közegben, hogy az utolsó pillanatig ne szivárogjon ki, melyik biztosjelöltnek milyen portfóliót szán, vagy, ahogy megvédte a baloldalról rögtön megtámadott, az európai életforma védelméért felelős tárcát, azt sugallja, hogy határozott elképzelései vannak.

Trócsányi Lászlót szomszédságpolitikai és bővítési biztosnak jelölte csapatába Von der Leyen, de még a meghallgatásig sem jutott el, máris össztűz alá került és elkaszálták. Tizenöt év LIBE (állampolgári jogi, bel- és igazságügyi – a szerk.) bizottsági tagság után meg tud még lepődni az ilyen fordulatokon?

Mivel a bővítési biztosi poszt összefügg a bevándorlás kérdésével, tudtuk, hogy komoly vitáknak és feszültségteli helyzeteknek nézünk elébe. A sajtó és azok a civil szervezetek, amelyek ilyenkor mindig feltűnnek Magyarország ellen, azonnal elkezdték levadászni Trócsányit. A címkék, a megbélyegzés, a félretájékoztatás már abban a pillanatban beindult, amikor a jelölését megkapta. De hogy a meghallgatásig sem jut el, erre senki nem számított.

Hogy állhatott elő az összeférhetetlenségi vád, ha egyszer már átment az átvilágításon?

Vegyük sorra, mi is történt. A Parlament jogi bizottsága elsőre zöld utat adott Trócsányi Lászlónak. Ugyanez az átvilágítás problémásnak tartotta, ezért megállította például az OLAF-vizsgálat alatt álló, liberális Sylive Goulard volt francia védelmi minisztert vagy az ügyészségi eljárás alatt álló belga külügyminisztert, Didier Reynderst is. Ennek ellenére, az otthonról érkező feljelentő levelek és az ellenzéki magyar kollégák gyalázkodásának hatására, mintegy megrendelésre, a zöldfrakció javaslatára szavazással úgy döntöttek, mégis előveszik Trócsányit. Egy rövid meghallgatás után 11:9 arányban megszavazták, hogy összeférhetetlenség áll fenn egy olyan ügyvédi iroda tevékenysége miatt, amelyben a biztosjelölt tizenhárom éve semmilyen módon nem vesz részt, részesedését már eladta. Anélkül, hogy a vádaskodást bizonyítaniuk kellett volna, a Jogi bizottság kimondta, a magyar biztosjelölt el sem juthat az érdemi, szakmai meghallgatásig. Miközben a zűrös Goulard-t és Reynderst végül szépen átengedték. Időközben a parlament elnöke ugyan visszadobta a bizottság döntését, és új ülést hivatott össze, melyen aztán egyetlen érv meghallgatása nélkül, pusztán politikai-hatalmi játékkal újra megerősítették az összeférhetetlenséget.  A legrosszabb kommunista időket idéző koncepciós eljárás ez. Politikai lincselés, ahogy Szájer József mondta. Miközben Trócsányi felkészültségéhez nem férhet kétség: nagy szakmai tudású, a diplomáciában jártas politikus, egyénisége, hozzáértése az ellenfelek számára is meggyőző kellene, legyen – ha ez számítana. Ha nem lenne előre eldöntve a kikészítése, csak azért, mert a magyar kormány igazságügy-minisztere volt, amikor Magyarország megállította az illegális migrációt.

Egyszerű bosszú, vagy ilyen kiemelten fontos hadállás ma a bővítési biztosi poszt, amelyet féltenek a magyaroktól?

Bizonyára mindkettő. Pontosan tudják rólunk, hogy Magyarország mindig is az EU további bővítésének pártján volt, most pedig olyan időszakban kapnánk meg a feladatot, amikor a bővítési kedv jelentősen lanyhult Nyugat-Európa-szerte. A migrációs fenyegetés miatt ráadásul kiemelten fontos kulcskérdés ma számunkra, hogy az unió bővítése tovább haladjon, elsősorban a Nyugat-Balkán irányában.

A posztok elosztása mégis azt sugallja, hogy felértékelődött a V4-ek súlya az uniós politikában.

Így van, és ezt a Bizottság Elnöke is felismerte.  Olyan portfóliókat szán a V4-eknek, amelyek hagyományosan fontosak Közép-Európának – a magyaroknak szánt bővítési portfólió mellett a mezőgazdasági biztosi posztot Lengyelország kapja . Ugyanakkor, több alelnököt is jelölt az új tagállamokból. Ügyvezető alelnök lesz a lett biztosjelölt, alelnök a szlovák, valamint a horvát jelölt is.

Mindeközben Varga Judit miniszter brüsszeli meghallgatásával a 7-es cikkely szerinti eljárás is újabb állomásához ért. Azóta, hogy Sargentinit állva tapsolták meg a Magyarország elleni határozat elfogadásakor, mintha félretették volna az ügyet. Most ott folytatódik minden, ahol abbamaradt?

A parlamenti szavazást követően az eljárás már a Tanácsban megy tovább. A tavalyi osztrák elnökség elkezdte ugyan a procedúrát, de sem ők, sem utánuk a románok nemigen léptek vele előre. A mostani finn elnökség viszont kimondottan a jogállamiság kérdését tűzte zászlajára.

Olyannyira, hogy Finnország igazságügyi minisztere újra felvetette az EU-s támogatások és a jogállamiság kérdésének összekapcsolását.

Nem először halljuk ezt… A Parlament kezdte, és folyamatosan mondogatja 2005 óta, ahogy látni lehetett, hogy nem engedünk a migrációs álláspontunkból.

Az új bizottsági elnök ugyanakkor a jogállamiság-vitának álcázott politikai pallos helyett érdemi párbeszédet ígér.

Nincsen könnyű dolga Von der Leyennek: két ellentétes szempontot próbál összeegyeztetni. Egyfelől rendkívül károsnak tartja, hogy a visegrádi országok elidegenedtek, ezért igyekszik nagyobb empátiával kezelni ezeket az államokat. A folyamatos szembenállás helyett párbeszédet szeretne. Ugyanakkor nagy a nyomás rajta az EP részéről, hogy folytassák a megkezdett eljárásokat, ezért a jogvédő liberálisok felé is próbál gesztusokat tenni. Közben Frans Timmermans is erősíti pozícióit a Bizottságban, nõ a szocialista és liberális Biztosok száma- meglátjuk, mi sül ki ebből. 

Mire számít, alábbhagynak ezek a támadások?

Elnézve a balliberális többségű, teljesen doktrinált LIBE bizottságot, biztosak lehetünk benne, hogy nem hagyják abba. Ez az eljárás a nyomásgyakorlás eszköze volt és marad, egyetlen politikai célja ránk erőltetni, hogy álljunk vissza a fősodorba. Ráadásul az a Věra Jourová korábbi igazságügyi biztos, valamint Didier Reynerds viszik majd tovább ezt az ügyet, akik erősen a Timmermans-vonalat követik. 

Az Európai Néppárt alelnökeként hogyan látja most a Fidesz és a pártcsalád kapcsolatát? Meddig tarthat még a tagság felfüggesztése? A november végi, zágrábi kongresszusig várható, hogy születik valamilyen döntés erről?

A kongresszuson a frakció tagjaiként jelen leszünk hivatalból, de nem hiszem, hogy napirendre kerül ez a kérdés. A néppárti bölcsek tanácsa folyamatosan egyeztet a Fidesz által kijelölt tárgyalóbizottsággal, az ügy reményeim szerint megnyugtatóan zárul majd. Ugyanakkor már a választás éjszakáján látható volt, ami aztán a Néppártban is kikristályosodott: nélkülünk nehéz lenne többséget szerezni. A frakcióban pedig még inkább egyértelművé vált, hogy szükség van ránk. A negyedik legnagyobb delegáció vagyunk a pártcsaládon belül, az egyik legsikeresebbek, miközben, nézzük meg, hány európai tagállamban gyengült meg a Néppárt. Nem most jöttünk le a falvédőről az európai politikában.

Forrás: Mandiner