Európa még fel sem ocsúdott az LMBT (Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű) közösségnek védelmében elfogadott Európai Parlamenti határozatból, szemfüles magyar és dél-tiroli néppárti képviselők már azon dolgoznak, miként fordíthatnák mindezt a nemzeti etnikai kisebbségek javára.
A harcos melegjogi aktivistát nem hagyja hidegen a magyar belpolitika. Az Európai Parlament osztrák képviselőnője, Ulrike Lunacek a második Orbán-kormány hivatalba lépését követően lendült akcióba magyar ügyekben. Uniós elnökségünk idején az Európai Unió Tanácsának átriumát díszítő, a magyarság szimbólumait ábrázoló szőnyeg verte ki nála a biztosítékot: az 1848-ból származó térkép véleménye szerint hűen illusztrálta „Orbán Viktor miniszterelnök abbéli szándékát, hogy felülbírálja a trianoni békeszerződést". Az új alkotmány életbe lépését követően pedig az országot „de facto autoriter állam"-nak titulálta. A homoszexualitását nyíltan vállaló politikus nyilatkozata szerint az Orbán-kormány a keresztény ideológiát erőlteti, korlátozza a szabadságjogokat, s mindez a homoszexuálisok és a nem keresztények elleni diszkriminációhoz vezet. Véleménye szerint komoly aggályokat vet fel alkotmányunk házassággal kapcsolatos rendelkezése is, amely azt egy férfi és egy nő életközösségeként határozza meg. Mint ismert, pártja, az Európai Zöldek 2012 januárjában kezdeményezték, hogy az EU indítson eljárást Magyarország ellen az Európai Unió alapvető értékeinek megsértése miatt.
Február elején az Európai Parlament elfogadta a Lunacek által védnökölt állásfoglalást, amely a homofóbia, a szexuális irányultsághoz és a nemi identitáshoz kötődő diszkrimináció ellen, az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) személyek védelmében lép fel. Az ún. Lunacek jelentés hatalmas indulatokat kavart szerte Európában, a szavazást megelőzően többek között Lyonban, Brüsszelben, Londonban, Berlinben szerveztek tüntetéseket, családbarát szervezetek hallatták hangjukat, több mint kétszázezren írták alá a jelentést elítélő petíciót. Maga Lunacek sem számított arra, hogy ilyen masszív tiltakozással találja szembe magát, állítása szerint a szavazás előtti héten 40 ezer e-mailt kapott, amelyben európai polgárok mondtak nemet jelentésére, a weboldalát feltörték.
A családellenes EU-s törvényhozás nyitánya?
A Lunacek által beterjesztett tervezethez képest az öt parlamenti párt számos ponton módosította a szöveget, ennek ellenére az állásfoglalást így is sokan a családellenes EU-s törvényhozás nyitányaként értékelték. A kritikák között elhangzott: a családjog az EU-ban nemzeti hatáskör, ennek ellenére az állásfoglalás arra szólítja fel a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a nemi hovatartozás jogi elismerésének folyamatait abból a célból, hogy tiszteletben tartsák a transznemű személyek méltósághoz és testi épséghez való jogát.
S itt kapcsolódunk vissza a nemzeti kisebbségek ügyéhez, ugyanis az Európai Parlament és bizottságai épp arra hivatkozva söprik le a határon túli magyarokat ért sérelmek tisztázását – például a Benes-dekrétumok elleni Magyar képviselői fellépést – hogy az tagállami kérdés. Ebben a vonatkozásban tehát a kisebbséget ért sérelmeket nem a kisebbség-többség konfliktusaként, hanem két ország belső problémájaként értékelik. Adódik a kérdés, mi ennek az oka? Nyilvánvaló: Európa jelenlegi határai között számos ország érdeke, hogy ne vonják közösségi hatáskörbe ezt a kérdést. „Sajnos el sem jutunk odáig, hogy európai színtéren felvethessük, ne diszkriminálják a hagyományos etnikai és nyelvi kisebbségeket, egyenlő jogaik legyenek és jogsérelem esetén problémáik megtárgyalhatók legyenek" – mondja a Heti Válasz Online-nak Gál Kinga, az Európai Néppárt képviselőcsoportjának tagja. Emlékeztetett arra, az egy évvel ezelőtt elfogadott, rasszizmus, idegengyűlölet, és más gyűlölet-bűncselekmények elleni határozat minden olyan közösséget, csoportot felsorolt, amelyek megbélyegzés vagy diszkrimináció áldozatai lehetnek. Meglepő módon az őshonos nemzeti kisebbségek elleni gyűlöletkeltés lemaradt a listáról, annak ellenére, hogy többször jelezték a hiányosságot. „De említhetnénk akár a most elfogadott, homofóbia-ellenes jelentést is, amelynek sarkalatos pontja, hogy a gyűlöletbeszéd jogi konzekvenciáit írja elő alkalmazni a szexuális irányultságon alapuló gyűlöletre uszítás esetére."
Kettős mérce
Nota bene: Szlovákiában, a Vajdaságban, Romániában szinte mindennaposak az anyanyelv használatával kapcsolatos megbélyegzések, azonban a problémák európai szintű tárgyalását megakadályozzák a baloldali, zöld és liberális frakciók. Jogos hát a kérdés: a hagyományos nemzeti és nyelvi kisebbségek nem érdemelnek azonos védelmet más kisebbségekkel? Bauer Edit, felvidéki néppárti képviselő felvetésünkre elmondta, sajnos egyértelmű, hogy az Unióban számos kérdésben kettős mérce érvényesül. „A szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarok esetében az Európai Parlament kizárólagos nemzeti hatáskörre hivatkozott, holott alapvető emberi jogok sérültek, míg a magyar alkotmány elfogadását követően kemény bírálatok érték a magyar kormányt. Pedig egyértelmű, hogy az alkotmányok elfogadása a nemzeti szuverenitás része. A kettős standard a koppenhágai kritériumok esetén is tetten érhető: ezek érvényesülését a csatlakozó államoktól keményen megkövetelték, tagállamok esetében azonban nem vizsgálják azok fennállását. Így fordulhatott elő, hogy míg Szlovákia esetében a csatlakozási tárgyalások feltételeként előírták az akkori nyelvtörvény büntetésekre vonatkozó paragrafusainak törlését, tíz év elteltével, a nyelvtörvény széles körű módosításakor már szinte fel sem tűnt Brüsszelben, milyen komolyan korlátozták a magyar nyelv használatát." A képviselő asszony elmondta, annak idején nagy nehézségek árán sikerült ezt a témát a plenáris ülésre vinni, a szocialista, liberális és zöld frakciók viszont megakadályozták, hogy az ügyben a diszkriminációt kimondó határozat szülessen.
Tőkés László erdélyi EP-képviselőnek is hasonlóak a tapasztalatai, a Heti Válasz Online megkeresésére számtalan ilyen esetet említett. „A Petíciós Bizottsághoz például beadványok érkeztek a Benes-dekrétumok vagy az erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának az elszabotálása ügyében – mindhiába. Ilyenkor a szlovák vagy a román szocialisták és nacionalisták összefognak, hogy jogos ügyeinket már a kezdeti fázisban kisiklassák vagy elkaszálják. Ez a legtöbb esetben sikerül is nekik – mégpedig azért, mert a mai Európa, nevezetesen az irányadó nyugati nagyhatalmak a nemzeti kisebbségek ügye iránt jobbára érzéketlenek."
A maguk javára fordítják
Némi remény most felcsillant: a hivatalosan nemzeti hatáskörbe tartozó, családpolitika körébe sorolható LMBT személyek védelmét kimondó határozat mintájára a magyar néppárti képviselők és szövetségeseik határozattervezetet készítenek elő a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelmével kapcsolatban. Amely elvileg – legalábbis az eddigi hivatkozások szerint – szintén tagállami kompetencia, ám egyértelmű európai vonatkozással. Amint Gál Kinga említette, itt más szinten folyik a vita mint a homofóbia kapcsán, ahol az lehet a kérdés, egy adott társadalom elfogadja-e például az egyneműek házasságát. „A nemzeti kisebbségek esetében a lényegi kérdés: segíti-e őket az Unió abban, hogy egyenlő állampolgárok, egyenlő jogú emberek legyenek?" A szóbeli kérdés formájában most formálódó javaslatot többek között Herbert Dorfmann dél-tiroli képviselő, valamint Gál Kinga, Bauer Edit és Tőkés László jegyzik, s a tervek szerint a soron következő strasbourgi plenáris ülésen terjesztik elő. Már amennyiben átjut a baloldali, liberális és zöldpárt szűrűjén.
Lunacek ominózus jelentésének vitájában hangsúlyozta: az LMBT személyek „diszkriminációja nem tolerálható tovább Európában", illetve „…. az uniónak lépnie kell, hogy mi is élvezhessük az EU-ban mindenkit megillető jogokat". Ha mindezt a nemzeti etnikai és nyelvi kisebbségek jogaira vonatkoztatjuk, világos a képlet: ők is megérdemelnék, hogy végre egyenrangú polgárként élhessenek szülőföldjükön.
Forrás: http://hetivalasz.hu/vilag/visszavagnak-a-magyarok-sajat-fegyveret-forditjak-az-eu-ellen-73363/