Írásbeli kérdés az Európai Bizottsághoz a romániai egyházi ingatlanok visszaállamosítása kapcsán
2015. 08. 28.
Írásbeli választ igénylő kérdés: E-005177/2015/változat1
a Bizottság számára
az eljárási szabályzat 130. cikke
Kinga Gál (PPE)
Tárgy: Egyházi ingatlanok visszaállamosítása Romániában
Az 1989-90-es rendszerváltást követően a román törvények adta lehetőséggel élve az erdélyi történelmi egyházak elkezdték visszaigényelni azokat az ingatlanokat, melyek az államosítás előtt jogos tulajdonukat képezték. Nemzetközi nyomás ellenére a politikai akarat hiányában a visszaszolgáltatás folyamata rendkívül lassú volt, a rendszerváltás után 25 évvel az ingatlanoknak körülbelül fele került vissza az egyházak tulajdonába.
Ma a visszaszolgáltatott ingatlanok jogos tulajdonlását újra megkérdőjelezik a román hatóságok, egyes esetekben a visszaállamosítás veszélye is fennáll. Konkrét példa erre a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium visszaállamosítása, valamint az Országos Diszkriminációellenes Ügyosztály (DNA) által megkezdett nyomozás az erdélyi egyházak bizonyos épületei és telkei visszaszolgáltatásának jogszerűségével kapcsolatosan.
A törvény szerint visszaadott egyházi ingatlanok – templomok, iskolák – a területen élő őshonos kisebbségi közösségek megmaradásának feltételét képezik. A jogtalanul kisajátított épületek visszaszolgáltatása nélkül az egyházak képtelenek ellátni azt a hitéleti tevékenységet, amelyet évszázadok óta felvállaltak az erdélyi magyarság megmaradása, gyarapodása érdekében.
Mit tesz a Bizottság, hogy egy tagállamban a törvény szerint visszaszolgáltatott, a kisebbségek jogos tulajdonát képező ingatlanokat ne államosíthassák vissza, hiszen mindez a jogállamiság alapját, a jogba vetett bizalmat ássa alá?
A Bizottság egyetért-e azzal, hogy egy tagállamban minden egyháznak ugyanolyan elbánásban kell részesülnie?
Hogyan biztosítja ennek megvalósulását a gyakorlatban?
…………………….
HU
E-005177/2015
Věra Jourová biztos válasza
a Bizottság nevében
(28.8.2015)
Az Európai Unió alapját képező Szerződések[1]értelmében az Európai Bizottság nem rendelkezik általános hatáskörrel ahhoz, hogy az alapvető jogok területén beavatkozzon a tagállamok ügyeibe. Ezt csak akkor teheti meg, ha az adott ügy az európai uniós joggal áll összefüggésben.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 345. cikke szerint a Szerződés rendelkezései nem sérthetik a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet. Mindazonáltal az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata[2]szerint ez a cikk nem mentesíti a tagállamok tulajdoni rendjét a Szerződés alapvető szabályainak – így az állampolgárság alapján való megkülönböztetés tilalmának vagy a Szerződés biztosította szabadságoknak – való megfelelés alól. E határokon belül a tagállamok szabadon állapíthatják meg az ingatlan-visszaszolgáltatás körét és az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően kisajátított tulajdonjogok visszaszolgáltatásával kapcsolatos feltételeket.
Ami az Alapjogi Charta 17. cikkében garantált tulajdonhoz való jogot illeti, a Chartának – 51. cikke (1) bekezdése szerint – csak annyiban címzettjei a tagállamok, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. A Tisztelt Képviselő Asszony által biztosított információk alapján úgy tűnik, hogy a kérdéses ügyben az érintett tagállam nem uniós jogot hajt végre. Következésképpen a tagállam feladatkörébe tartozik annak biztosítása, hogy tiszteletben tartsa a nemzetközi megállapodásokban és különösen az emberi jogok európai egyezményében, valamint nemzeti alkotmányában foglalt alapvető jogokkal kapcsolatos kötelezettségeket.