Interjúk

Gál Kinga: “Soha nem volt még ekkora tétje az európai parlamenti választásoknak”

2019. 02. 20.

Rendhagyó interjú Gál Kinga EP-képviselővel Európa jelenéről és a májusi európai parlamenti választások tétjéről.

HJGY: A magyar GDP és az életszínvonal folyamatosan és rohamosan zárkózik fel a Nyugathoz. Mégis ha az ember ma Európára tekint, akkor azt látja, hogy az az Európa Unió, ahová Helmut Kohl hívta meg a magyarokat, eltűnt. Egyetért ezzel a megállapítással? És ha igen, akkor Ön szerint miért van ez? Miért tűnt el az általunk vágyott Európa?

Gál Kinga: Én egyetértek ezzel a megállapítással. És ez nem csak nekünk, magyaroknak egy érdekes szembesülés, hanem szerintem egész Közép-Európának. Ezért is van az, hogy a visegrádi országok ilyen jól tudnak együttműködni, mert valahol mind ugyanezzel a képpel szembesültek. Nyugat-Európában elindult egy folyamat, ami meglehetősen önző és öntörvényű. Arról szól, hogy ameddig tisztán hasznot jelentünk, addig szükségük van ránk, de amint kellően erősek vagyunk és kiállunk érdekeinkért, döbbenten nem értenek, elvárnák, hogy adjuk fel saját érdekeinket. Ilyenkor kezdenek újra meg újra előjönni a többsebességes Európa gondolatával, s megerősítik a francia-német együttműködést, és így tovább. Ezeket a durva jeleket mi látjuk itt az Európai Parlamentben, ezek nagyon csúnya viták, csúsztatott döntések, például a munkaerő kihelyezése vagy a most vitatott mobilitási csomag. És természetesen az egész migrációs csomag – ahol hirtelen minket vesznek elő, hogy betartjuk-e a schengeni kódexet és megvédjük határainkat. De hát ezeket a harcokat meg kell vívni. Azt látom, hogy amikor már nem találnak fogást rajtunk, amiért nem akarunk bevándorlóországgá válni, akkor a jogállamiság felé terelik a vitát. Ha nem állsz be a fősodorba, akkor megpróbálnak aláásni jogalap nélküli vizsgálatokkal. Mert most jelenleg Nyugat-Európában az a fősodor, hogy nyílt társadalmakat kell építeni, be kell fogadni a migránsokat, és minél több embert kell betelepíteni, hogy megoldják az elöregedő európai társadalmak problémáit. Ők felteszik a kérdést: mi az, hogy Ti, Közép-Európában ezt nem így gondoljátok? Mi az, hogy ti azt mondjátok, hogy nem akartok úgy kinézni, mint Brüsszel Molenbeekkel? Mi az, hogy ti azt mondjátok, hogy ti akarjátok eldönteni, hogy kivel akartok együtt élni? Nyugat-Európában teljesen ki vannak akadva azon, hogy Közép-Európa részéről – Magyarországgal az élen – van egy teljesen jogos fellépés és ellenállás a betelepítés ellen. Az a kép, amit mi látunk, azt mutatja, hogy az általuk járt út nem visz sehová. Mi nem kérünk ebből. Ezt a visszautasítást nem akarják elfogadni, és ezért nem hagynak minket békén, ezért volt alig egy év alatt három Magyarország-vita is az EP-ben. Ők felháborodnak, hogy mégis milyen dolog az, hogy mi azt merjük mondani, hogy márpedig ebből az egészből nem kérünk, és mi szeretnénk eldönteni, hogy kivel élünk együtt, mi szeretnénk eldönteni, hogy mi a megőrzendő érték Magyarországon.

HJGY: Említette az elöregedő európai társadalmak problémáit. Sokan úgy gondolják, hogy erre az elöregedésre a migráció lehet a gyógyír, mint egyfajta “vérfrissítés”. Azonban ez is csak egy szelete annak a kérdésnek, amit gyakran felteszünk: hogy mégis miért erőltetik ennyire Nyugat-Európában a migrációt? Látható egy európai szintű lobbi a bevándorlás elősegítésére. Az átlagemberek azonban gyakran felteszik a kérdést, hogy mégis mire jó ez? Mert az ő nézőpontjukból a bevándorlás erőltetése logikátlan és igazából értelmetlen. Akkor mégis miért erőltetik ennyire ezt a folyamatot Brüsszelben?

Gál Kinga: A probléma összetett. Egyrészt, adott egy elöregedő Európa, ahol ellentétben velünk ők nem családpolitikával próbálják megoldani ezt a demográfiai krízist. Annak ellenére, hogy nagyon sokan munkanélküliek Európában a fiatalok közül is, a döntéshozóik mégis úgy gondolják, hogy az olcsó munkaerőt, és a képzetlen munkaerőt érdemes behozatni. Másrészt, ne felejtsük el, hogy ezek a nyugat-európai társadalmak évtizedek óta importálnak embereket. Vagy azért mert könnyű volt olcsó munkaerőt Európába importálni az egykori gyarmatokról, vagy azért mert a nyílt társadalom modelljét próbálták megvalósítani, mint például Belgiumban tették, és nagyon könnyen adtak letelepedést azoknak, akik ide kerültek a világ minden tájáról, Marokkótól Guineáig. Évtizedek alatt ez a gondolkodás beépült és eljutott a döntéshozatali szintekre is. Emellett elkövették azt a hibát, hogy olyan mennyiségben telepítettek be migránsokat bizonyos területekre, hogy elérték azt a kritikus számot, hogy azok a közösségek már nem akarnak integrálódni, hanem ők maguk határozzák meg, hogy miként és hogyan szeretnének élni. Az integrációnak csöpp jele sincs. El lehet menni Molenbeekbe, és meg lehet nézni, hogy ami ott van, az akár lehetne bárhol Észak-Afrikában is.

Tehát sok apró jel adódik össze, a közvélemény alakításában pedig elindult egyfajta véleménydömping, ami azt hirdeti, hogy az az érték, ami minél befogadóbb, minél nyitottabb és minél feloldottabb. Erre a média különösen rájátszik. A kollégáimon látom az Európai Néppártban, hogy egyre kevésbé mernek kiállni, még akár a saját választóikért is, mert nem mernek szembemenni azokkal az elvárásokkal, melyeket a nyugati média diktál.

HJGY: Ez nem amiatt van, hogy ma már nincsenek igazán erős, karizmatikus és karakán politikusok Európában? Az igazán nagy, európai léptékű politikusok eltűntek. Ma már nincs Delors, nincs Kohl, nincs Schuman. Helyettük megjelentek a bürokraták, a lobbi és a nemzetek felett álló gazdasági érdekmutyik. Lehet emiatt veszett el az az Európa, ahová a magyarok meghívást kaptak? Vagy esetleg tévedek? Vannak ma is igazán nagy, európai léptékű politikusok?

Gál Kinga: Ma európai léptékű politikusnak Orbán Viktort tartják. Egész Európában. Még az ellenfelei is. Ez egész biztosan így van, ezért is támadják ilyen mértékben. Ezért lett ő a nagy mumus a nyugat-európai médiában. Megkerülhetetlen szereplő a kontinensen. A probléma ma az Európában, hogy hiányzik a vízió a politikai döntéshozókból. Az a nagy formátumú politikus, aki rendelkezik vízióval, és a víziója találkozik is a polgárok akaratával. Én azt látom, hogy az európai politika és a politikusok jó része totál illúzióban, és a nemzetek nélküli, federalista Európai Egyesült Államok bűvöletében él. Teljesen elszakadtak a választóktól. Ha meghallgatjuk az EP-vitákat, akkor azt látjuk, hogy a társaság több mint fele olyan világban él, melynek semmi köze nincs a valósághoz. Az a világ amiért ők harcolnak, és amivel mindig minket szembesítenek, annak nincsen köze a realitáshoz. Gondolok itt a zöldekre, a kommunistákra, a liberálisokra, a szocialistákra. Illúziókat kergetnek, miközben a választók meg előbb-utóbb elfogynak mögülük. A másik probléma az, hogy egyre kevesebben és egyre kevésbé mernek kiállni amellett, hogy létezhet egy olyan Európa, amelyik úgy értékes, ahogyan azt megörököltük, és ez olyan érték, amit így akarunk tovább adni. Ha végignézzük a diskurzusokat, akkor nagyjából a magyar és a közép-európai képviselők beszélnek erről ma.

HJGY: A másik oldalon azt mondják, hogy Orbán mellett, vagy Orbánnal ellentétben vannak más, nagy kaliberű európai politikusok. Ilyen például Merkel vagy Macron. Erről mit gondol? Ki a leginkább veszélyes arra a vízióra, amit Önök képviselnek?

Gál Kinga: Mi abból indulunk ki, hogy az az Európa, amiért végig küzdöttünk a kommunista elnyomás alatt, egykor hordozott valódi eszméket. Ezek az eszmék a kihívásnélküliség és a jólét miatt átalakultak Nyugat-Európában. Eltespedtek. Így az ő kihívásaik is mások, melyekre a nyugati politikusok kizárólag kompromisszumos válaszokat tudnak csak adni. Nincs valódi tétje a döntéseiknek. Nem ugyanazok a kihívások érték őket az évek alatt, mint minket. Nem találkoztak olyan problémákkal, hogy hogyan kell újra a nulláról felépíteni egy társadalmat, egy államot, vagy egy politikai rendszert, egy demokráciát. Emiatt tudták elhinni azokat az őrültségeket, hogy „a magyaroknak nincs szüksége új alkotmányra”, és emiatt támadták az Alaptörvényt amiatt, hogy azzal kezdődik, hogy „Isten, áldd meg a magyart…”. Ez egy teljesen másik világ, amelyben a maguk önző és jóléti problémáit tartják szem előtt. Empátiának legkevesebb mértékét sem mutatják az iránt, amin mi, magyarok – vagy mások Közép-Európában – átmentünk a múlt században.

HJGY: Miért nincs meg az ellenzéki EP-képviselőkben az a nemzeti minimum, hogy amikor a hazájukat támadják, akkor nem szavaznak ellene?

Gál Kinga: Az, hogy nincs meg a nemzeti minimum, az egyértelműen ott látszik, amikor egy Magyarország-vitán, egy demokratikusan megválasztott miniszterelnökre olyan dolgokat lehet mondani, amely nyomdafestéket nem tűr. Ez szerintem nem egy mostani, interjúban megválaszolható kérdés. Hiszen nézzük végig a magyar történelem néhány problémás időszakát, hogy volt-e, és hogy volt nemzeti minimum. Szerintem ez egy mélyebb és régebbi probléma Magyarországon. Azonban vannak reménykeltő jelek is, hiszen mostanra váltak nyilvánvalóvá azok a közös pontok, amelyekben a magyar emberek egyetértenek. Ezt bizonyítja a Nemzeti Konzultáció a migrációról vagy éppen a családokról. A migráció kérdésében szerintem azt lehet mondani, hogy ma Magyarországon van nemzeti konszenzus. Emellett eltörpül, hogy mit mond, milyen hisztériát rendez egyik-másik bevándorláspárti ellenzéki politikus nagy frusztráltságában és Orbán-fóbiájában. Az emberek ugyanis nem buták, látják, hogy mi a valódi tétje a választásnak.

HJGY: Kényes dolog már egy ideje a „baráti tűz” kérdése, amit a Fidesz olykor megkap pártcsaládon belül, általában teljesen jogtalanul. Mégis kitartanak a pártcsalád mellett. Az átlagemberben felmerül a kérdés, hogy ha ilyen igazságtalanul támadják a Fideszt, akkor az miért nem hagyja ott az Európai Néppártot? Első a hűség?

Gál Kinga: Ez nem csak a hűségről szól. Mi nem változtunk. A mi álláspontunk nem változott attól a pillanattól kezdve, hogy mi az Európai Néppártba meghívást kaptunk és beléptünk. Az, hogy a Néppártban ma vannak velünk viták, az azt jelenti, hogy az Európai Néppárt egy jó része tolódott el. De ez nem azt jelenti, hogy nekünk nincs helyünk ebben a Néppártban. Elég szomorú, hogy mi kikerültünk az egyik szélre. Azonban, ha mi nem lennék ott a szélen, akkor a hagyományos Néppárt már nem is létezne. Elvesztené azt a minimális jellegét is, ami a régi Európai Néppártra emlékeztetne. Egy eltolódott értékrendű pártról beszélünk. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a többség ne értene meg minket. Nem feltétlenül tükrözi a valóságot az a hangos kisebbség, amely az Európai Néppárt nevében olykor kritikus velünk szemben. Meg lehet nézni, mindig ugyanazok a kritikusok beszélnek. Annak ellenére, hogy lehet, hogy még a saját szavazóik sem úgy gondolják. Én azt látom, hogy a néppártiak többsége nem gondolja azt, hogy minket ki kéne zárni, sőt, igenis azt gondolják, hogy itt a helyünk az Európai Néppártban. Azonban van itt egy másik dolog is, amivel szembesülnünk kell: a nyugat-európai média teljes démonizálással kritizál mindent, amit a magyar kormány csinál. A legjobb bizonyítéka ennek, ahogy belekötöttek rögtön a családvédelmi hét pontunkba. Nincs olyan nap, hogy az adott fővárosi napilapokban vagy tévékben ne legyen valami negatív a magyar kormányról és Magyarországról. Elfogadhatatlannak, ördöginek minősítenek minket. Több olyan néppárti politikus van, akin a média folyton számonkéri, hogy miért tűrnek meg minket, stb. Nemrég szembesítettem a német kollégákat, hogy az egész liberális baloldal Európa-szerte arra játszik, hogy széthúzást keltsenek a Néppárton belül és ezzel gyengítsenek meg. Nekik az az érdekük, hogy ne a néppárt legyen a legnagyobb és legerősebb tömörülés Európában. Nekik az az érdekük, hogy egy Fidesz nélküli, gyenge Európai Néppárt legyen. Ez kemény politikai kampányjáték és olyan szinten is kell kezelni.

HJGY: Milyen együttműködés lehetséges a Néppárton kívüli, bevándorlásellenes erőkkel?

Gál Kinga: A Néppárt a mai napig azzal számol, hogy a legerősebb frakciója lesz az új Európai Parlamentnek. Ezen a frakción belül a Fidesszel szeretnénk ott lenni a legerősebb pártok között. Ez ugyanis nagyban növelheti a befolyásunkat a Néppártban. Én reménykedem, hogy az új parlament összetétele segíteni fogja a tisztán látókat abban, hogy merre van Európa jövője. Remélem, hogy az illúziókat kergető bevándorláspárti politikusok visszaszorulnak. Azt látom, hogy azok közül, akik most hangosak, sokakat nem is jelölnek, nem is térnek vissza. Tehát már emiatt is reménykedem, hogy lesz egy olyan parlament, amely jobban tükrözi majd az uniós polgárok elvárásait és igényeit. Mert szerintem itt most ez a legnagyobb baj, hogy a mai többség nem akarja látni és hallani, hogy mit vár el az európai polgárok többsége.

HJGY: Mit gondol Judith Sargentiniről?

Gál Kinga: Sargentini asszony megkapta élete nagy lehetőségét, de beleesett abba a csapdába, hogy elkészített úgy egy jelentést, hogy figyelmen kívül hagyta a tényeket. Megírták helyette az NGO-k, és segítették a magyar ellenzéki képviselők, akik minden frusztrációjukat beletették. Sargentini abban a pillanatban visszamenőleg igazolt mindent, amit mi mondtunk hosszú hónapokon keresztül a jelentés valótlanságairól, amikor lement az EP előtti térre, és odaállt az ellenzék rendezvényére, és vezérszónokként elmondta, hogy mindent megtenne azért, hogy megdöntse a jelenlegi magyar kormányt. Ekkor visszamenőleg igazolta, hogy a jelentése a semlegesség semmilyen elvének nem felel meg. Teljes mértékben elvesztette a hitelességét ország-világ előtt. Azt a hitelességét, ami szerintünk már a jelentés összeállításakor sem volt neki. A január 30-i Magyarország-vita volt az EP-választások előtti utolsó rohama a frusztrált, bevándorláspárti ellenzéknek. Nagyot akartak ütni rajtunk, nem sikerült. Ugyanis ezek a támadások erősítenek minket. Hiszen az emberek látják, hogy mi folyik itt és nem lehet megtéveszteni őket. Tudják, hogy soha ekkora tétje nem volt európai parlamenti választásnak, mint most.

Forrás: 888.hu