Az Európai Parlament állampolgári, bel- és igazságügyi bizottságában (LIBE) ma ismét az alapvető jogok magyarországi helyzetéről vitatkoznak, mások mellett az Amnesty International és az Európa Tanács képviselője, Móra Veronika, az Ökotárs igazgatója, Mong Attila, az Átlátszó.hu újságírója és Kovács Zoltán kormányszóvivő részvételével. A bizottság fideszes alelnökét, Gál Kingát kérdeztük arról, hogy valóban lerághatatlan csont-e a „magyar ügy”.
– A CÖF részéről Fricz Tamás a minap lemondta részvételét a meghallgatáson. Jó döntésnek tartja?
– Nagyon jó levelet írt a bizottságnak arról, hogy nem látja kiegyensúlyozottnak a meghallgatást, ahol többségben lesznek a baloldali-liberálisok. Már arról is óriási vita volt, hogy a kormány képviselője, Kovács Zoltán szóvivő részt vehessen a meghallgatáson. Eredetileg három résztvevőt kért a néppárt, ezt a többség nem adta meg. Kedden próbálkoztunk azzal, hogy mégis két civilszervezetet hívjunk meg a néppárt részéről, de hallani sem akartak erről, amit a néppárt rossz néven vett, és ezt fel is fogja vetni. Továbbá kértük a CÖF levelének felolvasását.
– Távolról sem ez az első meghallgatás Magyarországról.
– Szinte napra pontosan, 2012. február 9-én volt az egyik nagy meghallgatás a LIBE bizottságban, ebből is látszik, hogy harmadik éve ugyanaz a lemez forog. Mostanra bebizonyosodott, hogy ez a kormány a mélypontról hozta fel az országot. Ma már el kell ismernie a világnak, hogy megmentette a devizahiteleseket, rendbe tette a jogrendet, és megnyert még három választást. Az ellendrukk mégis óriási, és erről fog szólni ez a meghallgatás is, pedig ez már rettenetesen unalmas. Európa változik, óriási gondok vannak, ehelyett kreált álproblémákkal foglalkozik a bizottság. Azok nem unják ezt a cirkuszt, akik politikai hasznot remélnek, miközben elfogy mögöttük a bázisuk, valamint azok, akik felülnek a sajtóhíreknek.
– A liberális frakció és a Demokratikus Koalíció képviselői által tartott nyilvános meghallgatások iránt sem volt túl nagy az érdeklődés az ősszel.
– A magyar baloldal a saját szegénységi bizonyítványát a mi pocskondiázásunkkal akarja ellensúlyozni. Akárhányszor az elmúlt időszakban is a magyar kormány valamilyen lépésével vagy megnyilatkozásával foglalkoztak az uniós intézmények, amögött mindig Magyarországról jövő levelek, „feljelentések” vannak. Egyértelmű, hogy az ország többsége hova tette le a voksát három választáson is tavaly, de ezt nem akarják sokan tudomásul venni. Egyik országból sem jön annyi feljelentő levél az Európai Bizottságba, mint Magyarországról, s a nagy részük egyszerűen nevetséges. Ez már lassan minden magyart minősít, ami nagyon fájó, hiszen mi nem ilyenek vagyunk. A hangos kisebbség nem veszi észre, hogy ami 2010 óta zajlik ellenünk, az az egész országnak árt. Ráadásul erősebbek sem lettek ettől, ezt a 2014-es választások is megmutatták. Hiába hivatkoznak a megváltozott választási törvényre, hiszen az EP-választás senki által nem vitatott törvénye is egyértelműsítette: megvan a többségünk.
– Miközben a hazai balliberális oldal minden adandó alkalommal rúg egyet Magyarországba, bizonyos ügyek, mint az amerikai kitiltás kritikusaink között is kiverik a biztosítékot – a holland liberális Sophie in ’t Veld mások mellett Szájer Józseffel együttműködve az Európai Bizottságtól kért erről információt.
– Kezdeményeztek egy ilyen levelet, mert valóban nagyon sajátos helyzet, hogy úgy lehet neveket bedobni a köztudatba, hogy az érintettek nem tudják megvédeni magukat. Ez szembemegy a szabadságjogokkal, amelyeknek megsértésével éppen minket vádolnak. De nagyon érdekesen használják mostanában a sajtószabadság és a véleményszabadság fogalmát is, hiszen addig szabad az a vélemény, amíg megegyezik az elvárttal. Attól is függ, kitől jön, ha valamit Orbán Viktor mond, azt meg sem hallgatják. A bevándorlásról például semmi mást nem mondott, mint ami szerepel az Európai Néppárt 2014-es választási programjában, és azt minden tagpárt elfogadta, támogatta. Ha ezt ő mondta ki, rögtön elindult a műfelháborodás.
– Mi a helyes stratégia az EP-ben a fideszesek számára: fejest ugrani a vitákba, vagy legyinteni?
– Mindig azon az állásponton voltunk, hogy minden harcot meg kell harcolnunk. Mindig komolyan vettük, érveltünk, elmondtuk, hogy a ferdítésekkel vagy hazugságokkal szemben mik a tények, még ha le is söpörték, amit mondtunk. Megsértődni és elvonulni akkor sem szabad, hiszen ezt sokan diadalnak élnék meg, ezt az örömöt pedig nem adjuk meg nekik. Nagyon sokan gondolják már a parlamentben úgy, hogy kipécéztek minket, sok támogatást kapunk, elsősorban a néppárttól.
– A legutóbbi, Magyarországról szóló plenáris vitán a kék kártya alkalmazásával tettek fel kérdéseket a hozzászólóknak, többeket kizökkentve ezzel.
– Sokan csak egy sablont mondanak fel, nincs mögötte lényegi ismeret vagy tudás. Ezért kell belekérdezni, és ilyenkor kiderül, hogy a véleményüket egy újságcikkre, levélre, pletykára alapozták. Nagyon felületesen meghozott vélemények alapján ítélkeznek ellenfeleink ezekben a vitákban, noha az EP-nek ez nem is feladata. Hiába küldtük szét például a tusványosi beszéd angol fordítását, mintha mi se történt volna, ugyanúgy hivatkoznak el nem hangzott dolgokra.
– Az EP költségvetési bizottságában a szocialisták újranyitották az Európai Rendőrakadémia, a CEPOL elhelyezéséről szóló vitát, takarékossági okokra hivatkozva.
– Siralmas, hogy újabb ürügyet találtak Magyarország támadására. Minden illetékes testület döntött már ebben az ügyben, teljesen irreális a felvetés, hogy mégis költözzön Hágába a CEPOL. Erre az ügyre most nem tudnak rászállni a „varjak”, ha mégis odáig akarják vinni, hogy veszélyeztessék a CEPOL működését, az óriási felelőtlenség lenne.
– Orbán Viktor holnap Brüsszelben tárgyal az Európai Néppárt elnökével, Joseph Daullal és frakcióvezetőjével, Manfred Weberrel, valamint az Európai Bizottság elnökével, Jean-Claude Junckerrel és az Európai Tanács elnökével, Donald Tuskkal. Jól fogadják a néppárti vezetők?
– A kormányfő elfogadott néppárti körökben, és nagyon jókor jön ez a látogatás, sok mindenben érdemes egyeztetni. A néppárti kollégáinkban természetesen felmerülnek kérdések, különösen akkor, amikor, mondjuk, a német lapok pocskondiázzák a miniszterelnököt. Tudják ők is, hogy milyen a liberális lapok hozzáállása, de a választóikra ez hatással van, és nekik erre reagálniuk kell. Joseph Daul mindig is értette, miről szólnak ezek a támadások, ezért is jött el szerintem tavaly az EP-kampányban Budapestre. Utána mindenkinek azt mesélte, hogy milyen óriási élmény volt számára látni a Hősök terén a tömeget. Ezért is örülök annak, hogy valószínűleg a nyáron a fővárosba látogat a néppárti frakcióvezetés is.
– Angela Merkel német kancellár találkozója is alkalom az aktuális kérdések tisztázására.
– Ezek a látogatások mind azt bizonyítják, hogy hazánk fontos helyzetben van, nem mindegy, hogy mi lesz velünk, mit lépünk. Mindenki felkapja a fejét, ha elmondjuk: a háztartásaink nyolcvan százalékban a gáztól, jelen esetben az orosz gáztól függnek. Óriási a kitettségünk, és erre megoldás kell. Akiket ez nem érint, azok persze könnyen beszélnek.
Megjelent a Magyar Hírlap 2015. január 22-i számában