Amit csak lehet, azt Brüsszelben is megteszik a magyar állampolgárság felvétele miatt a szlovákot elvesztő Boldoghy Olivér ügyében – jelentette ki lapunknak Gál Kinga. A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint állampolgársági kérdésekben mégsem lehet konkrét lépéseket várni az Európai Uniótól.
– Szeptemberben felvett magyar állampolgársága miatt megfosztották szlovák útlevelétől Boldoghy Olivér felvidéki színművészt. Mi a véleménye az ügyről?
– A helyzetet az egész szlovákiai magyarságra kiterjedő megfélemlítés részeként látom, amely már a Malina Hedvig-üggyel elkezdődött. Folytatódott aztán azzal a parlamenti határozattal, amely megerősítette Eduard Benes dekrétumainak érvényét. A nyelvtörvény kapcsán mindenki elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy uniós tagállam egy kisebbség nyelvhasználatában lássa legnagyobb ellenségét, s ezért külön nyelvtörvényt alkosson, ráadásul ez alapján még büntetéseket is alkalmazzon. Persze Pozsony szerint nem szankcionáltak, de tudjuk, hogy erre is volt példa.
– Milyen brüsszeli eszközökkel segíthetik Boldoghy Olivér ügyét?
– Amit föl lehet vetni európai szinten, azt megtesszük. Fel tudjuk hívni a figyelmet a történtekre. Miközben az egész Európai Unió arról beszél, miként lehetne közelebb vinni az államszövetséget az emberekhez, egyik tagállama csak azért is azt üzeni egyik állampolgárának – aki ott született, ott dolgozik, ott fizet adót –, hogy már nem kellesz, ha te magyarnak is vallod magad, az elfogadhatatlan. Erről kell az unió fővárosában beszélnünk.
– Boldoghy lapunknak arról is beszélt, nincsenek illúziói, mondván, az EU akkor sem avatkozott be, amikor Robert Fico kormányzása idején elfogadták a kirekesztő állampolgársági törvényt. Tehetne ugyanakkor bármit?
– Az unió csak olyan kérdésekben lép, amelyekben kompetenciája van, az állampolgársági kérdések pedig nem ilyenek. Ettől függetlenül nagyon fontos ezekre a gondokra felhívni a figyelmet, mert ha de jure nem is, politikailag biztosan beleszámít egy ország megítélésébe egy ilyen ügy. Meg kell találni a történtekre a jogorvoslatot Szlovákiában, a jogfosztás ugyanis ellentétes a mai alkotmánnyal. Hiába példálózik azzal a szlovák fél, hogy nagyon sok európai állam nem fogadja el a kettős állampolgárságot, ezek ugyanakkor vagy felkínálják a választás lehetőségét, vagy pedig olyankor szüntetik meg az állampolgárságot, ha nincs semmi kötődés, például húsz éve nem él az adott országban. A helyzet abszurditását mutatja, hogy Boldoghy például megtehetné, hogy bármikor újra kérelmezi állampolgárságát, amit meg is kellene kapnia, mert azoknak a törvényi kitételeknek megfelel. Egyébként minden olyan ország, ahol kisebbségi közösség él, választások előtt mindig kijátssza a nemzeti kártyát.
– Szerbia szintén választások előtt áll. A vajdasági magyarságot hátrányosan érintő s félelmeket keltő restitúciós törvény szintén nem remegtette meg a brüsszeli falakat. Vészesen közeledik azonban a december 9-i európai tanácsi csúcs, amelyen a tagjelölti státusról szavaznak. Tartják-e vajon a szerbek az ígéretüket, hogy addig megoldást találnak a kérdésre?
– Amennyiben Szerbia ezen nem változtat, nem járulunk hozzá a tárgyalások megkezdéséhez. Azt ígérik, hogy december 5-re elfogadják a rehabilitációs törvényt, amely elvenné a probléma élét. Remélhetően megszavazzák, és hozzáférhetővé teszik majd a lehetőséget a vajdasági magyarság számára. Ami pedig az EU reakcióját illeti, jól látszik, az intézményeiből hiányzik a történelmi ismeret, amivel az egész kérdéskört látni kell. Sok esetben nem is igazán értik, mi ezzel a probléma.
– Az EP nemrégiben megnyitott, audiovizuális látogatóközpontjának kiállításával kapcsolatban felmerült magyar panaszt egyébként már orvosolták? Nevezetesen, hogy a tagállamok második világháború utáni történelmét bemutató anyagban hazánkat a nácik szövetségeseként említik, miközben például Franciaország viszonylatában egy szó sem esik a Vichy-kormányról.
– Lementünk, intézkedtünk, s ígéretet kaptunk arra, hogy a képet, a szöveget cserélik. A delegációnk felháborodott levelet is írt az ügyben, azóta nem tudom, mi történt.