Rendezvények

Bécsi kerekasztal beszélgetés a Közép-európai nemzetiségi helyzetről

Bécsi kerekasztal beszélgetés a Közép-európai nemzetiségi helyzetről

2008. 04. 04.

A rendezvényre előadóként az Európai Parlament képviselőit hívták meg, nevezetesen Gál Kingát Magyarországról, Tőkés Lászlót Romániából, Mag. Karas Othmart és Swoboda Hannest Ausztriából.

      A bécsi kerekasztal-beszélgetésen a meghívottak az alábbi kérdésköröket érintve fogalmazták meg álláspontjukat az európai kisebbségek problematikájával kapcsolatosan:
      a) Az etnikai kisebbségekről és népcsoportokról általában
      b) A Közép-Európai helyzet Schengen után
      c) A nemzeti kisebbségek gazdagodást vagy terhet jelentenek az adott államnak, melyben élnek?
      d) Léteznek-e EU-normák a kisebbségi kérdésben?

      A beszélgetés során Gál Kinga helyzetértékelésében alapvető problémának tartotta a "kisebbség" és "népcsoport" fogalmak tisztázatlanságát. A félreértések eredőjét abban látja, hogy az etnikumokat érintő EU-bizottsági vitákban ugyanazon, kisebbséget jelző kifejezés mögött nem mindig ugyanazt értik a résztvevők. Éppen ezért aktuálissá vált egy Közép-európai kisebbségi definíció megalkotása, mely különbséget tesz a migráns lakosság (török, arab stb.), az őshonos közösségek és a nemi, vallási vagy más meggyőződés alapján összetartozó csoportosulások meghatározása között. Ezáltal lehetővé válna a kisebbségi fogalmak – véletlenszerű vagy éppen tudatos – összemosásának megakadályozása.
      Tőkés László a nemzetek Európájában a kisebbségek és népcsoportok meghatározása kapcsán tudatosan nemzetrészekről beszélt. Így érthető a különbség az egyéni-, illetve a kollektív jogok között. Míg az előbbi szabályozott, addig az utóbbi teljesen szabályozatlan állapotban van. Ezért ilyen értelemben a más közigazgatási területeken élők nem kisebbségként, hanem esetünkben mint a magyar nemzet részeként határozandók meg.
      Karas Othmar adalékolta, hogy mindenki, aki magát tagnak tekinti a sokféleségében egyesített Európában, egyben kisebbség, mivel része a többféleségnek. Sokan érzik kisebbségnek magukat.
      Tőkés László szerint a nyelvi sokszínűség mindenkép gazdagságot jelent az országnak. A diktatúrában teher, mivel a hatalom nyelvében és meggyőződésében is homogén társadalom létrehozására törekszik. Ez a jelenség volt észlelhető a kommunizmus uniformizáló szándékában. Ennek az ellentétje a demokratikus berendezkedés, melyben a sokszínűség, a többnyelvűség gazdagságot jelent.
      Swoboda Hannes megfogalmazásában a kisebbségi jelenlét csak a nacionalizmus szemüvegén keresztül nézve lehet teher, mindenki másnak gazdagság.
      A kisebbségi kérdésekben az Unión belül nem beszélhetünk normákról. Van azonban EU-n belüli gyakorlat (Dél-Tirol, Katalónia, Finnországban élő svédek). Fontos lenne ehhez kapcsolódó EU-ügynökségek létrehozása, mely a kisebbségek problémáinak monitorizálását lenne hivatott végezni.
      Swoboda Hannes úgy vélte: az általános alkotmányban több súlyt kellene fektetni a kisebbségi kérdésre, indokolt a kisebbségi biztosi státusz kialakítása. Továbbá látni kell, hogy az új törvények bevezetése majdhogynem lehetetlen, ugyanakkor a meglévő gyakorlatokból merítve, a kisebbségeknek az esélyt kell adni.
      Gál Kinga szerint a megoldás az autonómia-lehetőségekben keresendő, mivel ha egy közösség jól érzi magát egy országban, az jó az államnak és a közösségnek egyaránt. Az autonómia még nem okozott problémát, az autonómia megtagadása viszont már igen.
      Tőkés László létező gyakorlatból kiindulva – Ausztria védhatalmi státusza Dél-Tirol fölött, a katalán-modell – a közösségi önrendelkezés és a nemzeti együttműködésben látja megoldást. Hangsúlyozottan nem a függetlenséget emelte ki, hanem az autonómia-jogok biztosításában látja a megoldást. Az autonómia nemléte vezet a tragédiákhoz.
     Az anyaországi és határon túli EP-képviselők részvétele azt hivatott kifejezni, hogy a Kárpát-medencei magyar pártoknak és szervezeteknek, illetve EP-képviseleteinek a magyar nemzeti érdekeket szükséges együttesen képviselniük a nemzetek Európájában. Ez a stratégiai célkitűzés példás formában ölt testet a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsban (KMAT), mely több évi veszteglés után idén márciusban szerveződött újjá, és központi célkitűzésének tartja a határon túlra szakadt nemzetrészek autonómia-törekvéseinek a képviseletét.