2009. 11. 06.
A válaszra reagálva a képviselő asszony kiemeli: "Annak érdekében, hogy hasonló helyzet ne ismétlődhessen meg, elsősorban a magyar kormány, ha pedig az uniós jogelvek és jogszabályok sérültek, mint az a jelen esetben vélelmezhető, akkor, mint az uniós jogszabályok őre, az Európai Bizottság is megtegyék a szükséges lépéseket. Minden létező intézményes, jogérvényesítési lehetőséget ki kell használjanak, hogy ez az eset valóban példanélküli maradhasson az Európai Unió történetében."
A BIZOTTSÁG NEVÉBEN JACQUES BARROT ALELNÖK VÁLASZA:
Az EK-Szerződés 18. cikke kimondja, hogy az e szerződésben és a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. A vonatkozó korlátozásokat, illetve feltételeket a 2004/38/EK irányelv sorolja fel.
Ahogy azt a tisztelt Képviselő asszony is említi, az irányelv VI. fejezete kimondja, hogy a tagállamok korlátozhatják az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogát közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból. A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak, amely valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell, hogy jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére.
Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a közrend és a közbiztonság fogalmát maguk a tagállamok határozzák meg. Az egyedi esetekben a nemzeti bíróságok feladata annak biztosítása, hogy az irányelvben meghatározott feltételek – így a közrend és a közbiztonság érdekében tett intézkedések arányosságával kapcsolatos feltételek – teljesüljenek.
A Bizottság 2009. július 2-án iránymutatást fogadott el a 2004/38/EK irányelv jobb átültetése és alkalmazása érdekében. Az iránymutatásban jelentős szerepet kap az irányelv VI. fejezete végrehajtásának vizsgálata.
GÁL KINGA ÍRÁSBELI KÉRDÉSE:
Tárgy: Az uniós polgárok szabad mozgása
A 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv lehetővé teszi a szabad mozgás jogának korlátozását, ha azt a közrend, a közbiztonság vagy a közegészségügy szempontjai indokolják. Ezzel kapcsolatban:
1. Gondolja-e az Európai Bizottság, hogy egy tagállam hivatalos képviselőjétől, jelen esetben egy államfőtől – bármilyen alapon – megtagadhatják, hogy egy másik tagállam területére beutazzon?
2. Elfogadja-e az Európai Bizottság azt a véleményt, hogy egy másik tagállam területére való beutazás megtagadása egy tagállam hivatalos képviselőjétől, jelen esetben egy államfőtől, az uniós polgárok szabad mozgásáról szóló irányelv alapján, olyan helyzetnek tekintendő, amely során az európai értékek súlyos semmibevevése tapasztalható?
3. Szándékában áll-e az Európai Bizottságnak a 2004/38/EK irányelv alkalmazására vonatkozóan jelentést benyújtani, illetve felülvizsgálni a VI. fejezethez (beutazási és tartózkodási jog bizonyos okokból való korlátozása) kapcsolódó kérdéseket a tagállamok eljárásainak, valamint annak tisztázása érdekében, hogy a tagállamok mily mértékben tesznek eleget az uniós polgárok szabad mozgásáról szóló irányelvhez kapcsolódó nemzeti jogszabályoknak, illetve azokkal milyen mértékben élnek vissza?
Ezek a kérdések azzal a példa nélküli esettel kapcsolatosan merülnek fel, hogy 2009. augusztus 21-én a szlovák kormány megtagadta Magyarország elnökétől a szlovák határ átlépését.