Az autonómia és a regionalizmus előnyeiről tárgyalt a Kisebbségi Munkacsoport
2011. 03. 23.
Karl-Heinz Lambertz, a 70-75 ezer fős belgiumi német közösség miniszterelnöke Belgium XX. századi történelmének felvázolása, így a föderalizálódás által mutatta be, hogy hogyan alakultak ki Belgiumban a különböző régiók és nyelvi közösségek. Véleménye szerint a föderalizáció folyamata még mai napig nem ért véget. Ennek a transzformációs folyamatnak az eredménye, hogy a mindössze 854 km2-es területen élő német közösség széles jogkörökkel és kompetenciával rendelkezik. Lambertz szerint az egyre szélesedő autonómia nélkül a közösséget az eltűnés fenyegetné. Az autonómia mellett a szabad nyelvhasználat a legfontosabb a németség számára. (A belgiumi németek korlátlanul használhatják anyanyelvüket a mindennapi élet egyes területein.)
A csekély létszám és nyersanyaghiány ellenére három szempontból is életképes(ebb) ez a kis közösség: egyrészt itt előnyt jelent a nemzeti kisebbséghez tartozás, másrészt a széleskörű autonómia kreativitásra ösztönöz, harmadrészt pedig a hármas határ-helyzet (Németország, Hollandia és Luxemburg) és a könnyedén megtanulható négy nyelv sok lehetőséget biztosít a közösség tagjainak.
Lambertz miniszterelnök szerint a kisebbségi közösségek helyzete jó fokmérője az EU sokszínűség iránti elkötelezettségének. A sokszínűség a határrégiókban tapasztalható leginkább, és éppen ezért nevezi a miniszterelnök a belgiumi németség esetét „Európa laboratóriumának” – mind emberi jogi, mind pedig gazdasági szempontból. Az elnök szerint Európának nem problémát vagy ellenezni valót kell látnia a kisebbségi létben, hanem lehetőséget és gazdagságot. A miniszterelnök beszéde végén Gál Kinga minap megjelent cikkéből idézett, miszerint a történelem által egymás mellé rendelt többségi és kisebbségi közösségek nem csupán egymás mellett, hanem egymással békében kellene éljenek.
Az ülés második része a vajdasági autonómiát érintette. Kovács Elvira, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének vajdasági (VMSZ) tagjának előadása került felolvasásra, melyből kiderült, hogy a tartomány statútuma és a kompetenciákról szóló törvény elfogadása széleskörű jogokat biztosít a nemzeti közösségeknek oktatási, kulturális és gazdasági téren. Ezek a jövőben lehetőséget teremthetnek a térség multikulturális jellegének megőrzésére. Ugyanakkor fontos látni azt is, hogy az állami szintről érkezendő, megvalósításhoz szükséges pénzügyi támogatás kiutalása mindezidáig elmaradt. Ez és további törvények elfogadásának hiánya pedig egyelőre még gátolja, hogy a nyugat-európaihoz hasonló működő autonómia jöjjön létre Szerbia északi tartományában.
Az előadásokat követő vita első felszólalója Komlóssy József (SENCE), az ülés kezdeményezője volt. Komlóssy emlékezette a hallgatóságot, hogy a kisebbségek nagy része falusi, illetve vidéki közösségekben él, amely felértékeli az autonómia igényét, mert az teremthet olyan lehetőségeket, amely megállíthatja a közösség elvándorlását. Komlóssy amellett érvelt, hogy ezen közösségeknek maguknak kellene dönteniük régiójuk határainak kijelöléséről, hiszen annak együvé tartozását helyismeretüknek köszönhetően ők tudják a legjobban.
Számos képviselő szólt hozzá a vitához. Posselt bajor képviselő szerint a belgiumi német közösség sikere bizonyítéka annak, hogy nincsen szükség határok megváltoztatására a kisebbségi közösségek problémáira megoldásához. Véleménye szerint ez a példa bátoríthatná az államokat, hogy ne ódzkodjanak autonómiák létrehozásától.
Grosch belga képviselő ehhez a gondolathoz annyit tett hozzá, hogy nem a határok, hanem a hozzáállás megváltoztatására van szükség Európában. Továbbá elmondta, hogy a belgiumi német közösség kisebbségi léte ellenére nem tartja magát kisebbségnek, illetve nem érzi magát annak a mindennapokban. Amíg egy közösségnek nap mint nap szembesülnie kell kisebbségi helyzetével, jogai nincsenek minden tekintetben biztosítva.
Karl-Heinz Lambertz miniszterelnök végszavában kifejtette, hogy sok esetben előbb a szimbólumoknak kell eltűnniük, hogy azt követően megoldás is születhessen a kisebbségeket problémáira.