Autonómia-tüntetés Sepsiszentgyörgyön

Tisztelt autonómiáért kiálló jelenlévők!

 Az autonómia irányába tett első lépés, az autonómia iránti igény megfogalmazása a közösség részéről. Ennek az igénynek a megfogalmazása és a mellette történő kiállás búvópatakszerűen jelent meg az erdélyi magyar közösség életében az elmúlt húsz évben. Ezért minden tisztelet azoknak, akik a közösség autonómia iránti elkötelezettségét fenntartották, erősítették, kifejezték országnak- világnak az elmúlt évek során mikor a búvópatakként csordogáló autonómia-igény éppen eltűnt a politikai fővonalból.

 Az autonómia lényege nem más mint annak az európai elvnek az  alkalmazása, miszerint  a döntéseket lehetőség szerint azon a szinten kell meghozni, ahol a problémák felmerülnek, tehát minél közelebb a polgárokhoz. Ez azt jelenti, hogy a  közösség, így az erdélyi magyarság minél több kérdésben, amelyek mindennapjait érinti, maga dönthessen. Legyen ez nyelvhasználat, vagy éppen oktatás kérdése, addig, hogy hogyan nézzen ki a város arculata, vagy milyen befektetések szükségesek, az emberek maguk dönthessenek, a maguk köréből választott képviselőik útján, akikben megbíznak és akiket számon kérhetnek.

 Ezeket az alapelveket hívják európai szaknyelven szubszidiaritás és önkormányzatiság elveinek, amelyek együttes érvényesülése adja ki az autonómiát. Ha ezeket az elvont, nehezen érthető szakszavakat lebontjuk és elmagyarázzuk egymásnak, akkor mindjárt kiderülne, hogy nincs itt semmi ördögtől való, amit az erdélyi magyarok akarnak az a világ legtermészetesebb igénye. Hiszen nem mást jelent ez számára, minthogy szeretne egyforma eséllyel hozzájutni az Élethez, a nagyvilághoz, az ehhez szükséges megélhetéshez, ellátáshoz és jövőképhez.

 Ahhoz, hogy egy szentgyörgyi magyar valóban ugyanolyan esélyeket kapjon, mint román vagy Európában bárhol élő másik polgártársa, ahhoz pedig lehetővé kell tenni a szentgyörgyi magyar számára, hogy az anyanyelvén tanulhasson, dolgozhasson, hiszen mégiscsak ezen a nyelven tudja  a legtöbbet és legjobbat adni magából. Számára lesz a legfontosabb, milyenné fejlődik városa, hogyan lesz több munkahely, vállalkozás, ő a legérdekeltebb abban, hogy közvetlen környezete fejlődjön, gazdagodjon, gyermekei otthonra találjanak és jövőt lássanak Szentgyörgyön, mert akkor itt maradnak, munkájukkal ezt a közösséget és ezt az országot gyarapítják. Ha pedig gyarapodik, gazdagodik Szentgyörgy, Udvarhely vagy Csíkszereda,  akkor jobb lesz az egész Székelyföldnek, ha jól megy a Székelyföldnek, jobban megy sora egész Romániának. Nos ezért természetes és nem ördögtől való az autonómia.

 Ha megnézzük azokat a jó példákat Európában, ahol ezt a természetes igényét az általában kisebbséget képező, de adott területen többségben élő közösség számára, azt látjuk, hogy az autonómia javára vált a közösségnek és környezetének, az egész országnak egyaránt, legyen ez gazdasági fejlődés, vagy nyelvi megmaradás, beruházás vagy fejlesztés. Mert mindenki azt  védi, gyarapítja leginkább, amit sajátjának tudhat.

 Visszatérve az Uniós varázsszavakra, már 2005-ben javaslatomra sikerült elfogadtatni az Európai Parlamenttel ezt a gondolatot, ami a szakzsargonban így hangzik"a hagyományos nemzeti kisebbségek problémái kezelésének az egyik leghatékonyabb módja, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvein alapuló döntéshozatalban való hatékony részvétel, követve az Unión belüli már létező gyakorlatot;"

 Ezen elvekre, illetve a koppenhágai kritériumok kisebbségekre vonatkozó részére alapoztuk munkákat Románia csatlakozásával kapcsolatosan, amikor sikeresen elértük, hogy a Parlament által készített országjelentés kimondja már 2006-ban  „a magyar kisebbséggel kapcsolatban: felkéri a román hatóságokat, hogy a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvével összhangban vegyék figyelembe a magyar kisebbség elvárásait".    

 Autonómiák Európában csak nagyon ritkán – kivételes politikai helyzetekben – születtek egyik napról a másikra, szükség van kölcsönös politikai akaratra, elfogadottságra, tiszteletre kisebbség és többség között, mert mint minden nagy kompromisszum, csakis együtt sikerülhet. Ehhez pedig szükség van arra, hogy az Európai Unió által kínált „indirekt” eszközök, programok és lehetőségek mindegyikét, gazdasági lehetőségét is ide értve, a kapcsolatteremtés és érdekképviselet minden formáját aktiválni tudja egy-egy közösség, hogy így jelen legyen Európa térképén, nem csak fizikailag, de gondjaival, a kívánt megoldásokkal egyaránt. Napi kapcsolatokra van szükség, az európai normák bikkfanyelvén felépített argumentációra, és jelenlétre az országos és európai porondon.

 A leghitelesebben maga a közösség tudja képviselni érdekeit, megjeleníteni azt az ország és a világ színpadán. Mások Önök helyett nem fogják jobban az önök érdekeit érvényesíteni. Ezért nem mindegy kik képviselik Önöket, kire adják szavazatukat.

Gál Kinga, európai parlamenti képviselő

Strasbourg, 2012. november 22.