A Székelység története c. könyv bemutatóján elhangzott beszéd Brüsszelben

Erdélyi származású politikusként külön öröm és szívet melengető érzés számomra, hogy ma este Brüsszelben bemutatásra került A székelység története című kiadvány angol nyelvű változata. Hiánypótló könyv ez, amely képes a nemzetközi világnak elmondani e maroknyi népcsoport létét, küzdelmeit, meg nem alkuvását, büszke magyarságát.

Ha a székely néplélekre gondolok, akkor az első jelző, ami eszembe jut, az a TARTÁS. Mi sem szimbolizálja ezt jobban, mint maga a székely népviselet. Hiszen “a viselet tartást követel. Ezt bárki kipróbálhatja, ha felveszi a székely ruhát. Ilyenkor nem engedheti meg magának az ember, hogy terpeszbe álljon, hogy csak úgy féloldalt nekitámaszkodjon valaminek – ez egy olyan tartást parancsol, amihez még egy ortopéd orvos is gratulálna: mert a gerinc egyenesen marad, a járás egészséges és a ruha viselője öntudatos.” (Kisné Portik Irén, néprajzkutató)

Ez a tartás, egészséges öntudat és örök optimizmus az, ami útjára indított a Székelyföldről az elmúlt években két európai polgári kezdeményezést is. A Minority SafePack, valamint a nemzeti régiókért Írdalá.hu indított európai polgári kezdeményezés által sikerült Európa-szerte elképesztő számban mozgósítani eltérő történelemmel, hagyományokkal, érzékenységekkel rendelkező közösségeket egy közös cél érdekében. Az összmagyarság sikerei lettek ezek, amelyek megerősítik az összetartozás érzését, megmutatják a nemzetünkben rejlő erőket határoktól függetlenül.