Nyugaton már értik a magyar szót

A Magyar Demokrata hetilap interjút készített Gál Kingával Európa jövőjéről. Az interjú szövegét alább közöljük:

 

Megalázó a magyarokra, de a többi kelet-európai uniós tagállamra nézve is a „kétsebességes Európa” ötlete. A legutóbbi időben is több vezető brüsszeli politikus is beszélt az elképzelésről. Miről van szó?! Gyarmati sorba süllyednek az új tagországok? Vagy új vasfüggöny épül? Gál Kingát, a Fidesz EP képviselőjét, az Európai Néppárt alelnökét kérdeztük.

— Mennyire konkrét ez a terv a valóságban? Mert időnként úgy hallunk róla, mint egy ködös, a messzi jövőbe kitolt elképzelésről, máskor pedig úgy, mintha már papírra is került volna, s csak a megvalósításra várna…

— A többsebességes Európa gondolata nem újkeletű, ez már korábban is többször felmerült, Magyarország 2004-es csatlakozását megelőzően is, de aztán mindig elhalt. Ma sem létezik egyértelműen konkrét, főként papírra vetett, s döntésre előkészített terv a kérdéssel kapcsolatosan. Tény, hogy számos ötletről és elképzelésről hallani a témában, egyes verziók persze hangosabban jönnek elő, mások kevésbé, de ezeket csak lebegtetéseknek lehet tekinteni, semmi másnak.

— Ön az Európai Néppárt alelnöke. Milyen nézetek és vélemények élnek a kétsebességes formációról a párton belül?

— Alig több mint egy hete zajlott le a Néppárt Máltai kongresszusa, ahol látni lehetett, hogy az új tagállamok miniszterelnökei és államfői finoman szólva sem tartanák szerencsésnek a kétsebességes Unió létrehozását, és ennek a véleményüknek a plénum előtt is hangot adtak.

— Tulajdonképpen minek tekinthető a kétsebességes unió gondolata? A gazdagabb, fejlettebb mag-országok egyfajta előremenekülésének, amihez meg akarnak szabadulni az úgymond ballasztnak tekintett szegényebb államoktól, vagy válasz az EU-ban újra és újra jelentkező válsághelyzetekre?

— Számos liberális, zöld, illetve baloldali európai politikus dédelget idealisztikus elképzeléseket az EU jövőjéről.  Fáradhatatlanul ügyködnek az Európai Egyesült Államok létrehozásán. Azt látjuk viszont, hogy ha egy ilyen politikus kormányzati, illetve döntéshozói pozícióba kerül saját hazájában, akkor azért sokat lead ebből a nagy lendületből. Különben úgy tapasztalom, hogy akik a föderalizáció, vagyis az Európai Egyesült Államok legfanatikusabb hívei, azok egyszerűen nincsenek tisztában az unió mai valóságával, ezért is képtelenek belátni, hogy csak akkor lehet erős formáció az EU, ha erősek a tagállamai is. Ha tönkreteszik az uniót alkotó nemzeteket, vagyis azokat az eredendő közösségeket, amelyekre az unió épül, akkor vészesen legyengítik az egész földrészt, gazdaságával és kultúrájával együtt.

Ami pedig a válságokat illeti, méghozzá azokat, amelyek valóban komolyan foglalkoztatják az unió polgárait, azokra képtelenség reális és hatékony válaszokat adni a kétsebességes unióval.

— A hazai ellenzék szerint nem is ez a közvetlen cél. Ez a tábor úgy állítja be a kétsebességes uniót, mintha azt a V4-es tagállamok, de mindenek előtt Magyarország és Lengyelország megbüntetésére hozná létre Brüsszel…

— Ez csak a kérdés aktuálpolitikai felhasználása a kormány ellen vívott harcukban. Manipulálni próbálják a közvéleményt. Ahogy mondtam már, a többsebességes unió ügye, illetve a föderalizmus kontra nemzetállamok című vita már javában zajlott 2004 előtt is. Teljesen más kérdés, hogy eléggé nehéz elképzelni az unió jövőbeni működését, ha Brüsszel nem veszi tudomásul, hogy a kelet-közép-európai tagállamok a kommunizmus birodalmából szabadulva lettek az EU tagjai, ezért más a gazdasági, szociális valóság, mások az érzékenységek. Azt, hogy Európa történelmi-, s persze politikai és gazdasági értelemben ketté volt osztva, nem lehet most felróni a visegrádi országoknak, így a magyar és a lengyel kormánynak sem. A problémát pedig ma nem Magyarország vagy Lengyelország jelenti. Elég Görögországra tekinteni, amelyik teljesen eladósodott, legelemibb uniós kötelezettségeinek sem tud eleget tenni.

— A hazai balliberális oldal egyenesen úgy szólítja meg a közvéleményt, hogy a magyar kormány hibás migránspolitikája, vagy például a rezsicsökkentés miatt alakul ki a kétsebességes unió, s a centrum országok leválasztanak bennünket magukról.  Így pedig a 2001-2007 közötti költségvetési ciklusban erősen megcsappannak a nekünk szánt uniós támogatások. Azaz éhen halunk Orbán Viktor hibájából…

— Folyamatos küzdelmet vívunk a brüsszeli döntéshozókkal azért, hogy a magyar migrációs politika alaptételei, amelyeket a józan ész diktál és egyre inkább elfogad már Európa közvéleményének nagy része, kerüljenek be végre a legfontosabb uniós dokumentumokba. A Néppárt máltai kongresszusán olyan kép alakult ki, mintha  egyre többen értenék a néppárti tagpártok közül ebben Magyarországot. Egyre erősebben hallani azokat a hangokat, melyek szerint a magyar migránspolitika jelenti a válság megoldását. Ettől még az uniós döntéshozatali szinten mintha önsorsrontó politikát hajszolnának. Ez ellen kell küzdenünk, ezért van szükség arra, hogy a magyar polgárok megerősítsék véleményükkel a kormány álláspontját. Európa erősítéséért tesszük, nem szétveréséért. Azok riogatnak idehaza, akik mindenáron szét akarják verni Európát. Ha az általuk erőltetett politikát folytatnánk, azaz nem védenénk meg az EU külső határait, vagy ha összemosnánk a gazdasági bevándorlókat, és valódi menekülteket, akkor Európa, amilyennek ma ismerjük, eltűnik. A balliberális oldal erre játszik. Óriási küzdelem zajlik, nemcsak mi, politikusok tudjuk mi a tét ebben a harcban, de tudja a magyar közvélemény is, ezt többször vissza is igazolta eddig, s ez a visszaigazolás, megerősítés a mostani nemzeti konzultáció lényege is.

– Felröppent egy sajtóhír, mely szerint azt szivárogtatta ki egy vezető brüsszeli politikus, hogy Magyarország és Lengyelország ultimátumot kapott, súlyos szankciókkal (támogatások megvonása, stb.) büntetnék ha nem tesz eleget a migránsok szétosztásával kapcsolatos kötelezettségeinek. Nem véletlen, hogy ilyen, egyébként ellenőrizetlen és meg nem erősített sajtóhír pont most jelent meg, a jelek szerint az ellenzék ezen az úton is fokozni szeretné azt a kormányellenes támadást, amit a CEU ügyével kezdett.

– A The Times konzervatív napilap értesülése szerint Franciaország, Németország és 21 más EU-s tagállam még az idén olyan ultimátumot intéz Magyarországhoz és Lengyelországhoz, amelynek értelmében vagy elfogadják a migránsok rájuk jutó áttelepítési kvótáját, vagy távoznak az Európai Unióból. A kvóta ügyében folyamatban van egy per az Európai Unió Bíróságán. Ezek a kiszivárogtatások sértik az ügy független kimenetelét, egyértelműen politikai indíttatásúak, hiszen Szlovákia legalább annyira része a kvótaellenességnek, mint Magyarország vagy Lengyelország. Ráadásul Ausztria ugyan aláírta a kötelező kvótát, de később jelezte, hogy nem hajlandó befogadni menekülteket.

— Brüsszelben az is elhangzott korábban, hogy Magyarország és a magyar kormányfő felbujtotta, sőt fellázította a maga migránspolitikájával a nyugati közvéleményt.

— Remélem, hogy sikerült elgondolkoztatnunk számos nyugati polgárt, és volt hatása mindannak amit a magyar kormány tett a migránsválság kezelésére. Szerintem Európát épp a legjobbkor érték az általunk, közép-európaiak által megjelenített értékrend és impulzusok, még azelőtt, hogy végveszélybe sodorná magát. A küzdelem, amit folytatunk a brüsszeli színtéren, korántsem ért véget, s ebben a harcban minden erő beveti magát, fontos, hogy a magyar emberek megértsék, ki kell állni a vívmányainkért, ha egy erős országot, és egy biztonságos Európát szeretnének hagyni a gyermekeinkre.

— Mennyire zavart be a képbe most a CEU-ügy?

— Széles frontvonalon, minden erejét mozgósítva szállt síkra a hazai balliberális ellenzék a kormány ellen. Ez igazolja számomra, hogy sokkal többről van itt szó, mint egy magánegyetem pozitív diszkriminációjáról, féltett előjogairól, és sajátos diploma kiosztási mechanizmusáról. Azok a küzdelmek, amiket most öt, látszólag különálló területen vívunk, egymásra épülnek, s összeérnek valahol. Ki kell tartanunk az álláspontunk mellett.

— Nincs konkrét kétsebességes terv, de ha egyszer megvalósulna egy efféle ötlet, mire számíthatna Magyarország?

— Nézze, szerintem azért sincs terv, mert Nyugat-Európának legalább annyira szüksége van ránk, s a kelet-európai tagállamokra, mint nekünk rájuk. Az Európai Bizottság egyik biztosa be is vallotta ezt egy nyilatkozatában, hogy az uniós támogatások, amik felénk jönnek, legalább annyira hasznára vannak a német iparnak, mint nekünk.

— Angela Merkel minap a Csehország és Szlovákia vezetőivel tárgyalt. Mintha le akarná választani őket a különben jól működő V4-ről…

— Sokaknak szúrja a szemét az unióban, hogy összefogott a négy közép-európai ország, s kifejezetten jól működik a mai, kiélezett nemzetközi politikai helyzetben, s jól kezeli a válságokat ez a szövetség. Igen, a szalámizás különböző formáit próbálhatják ki az egység megbontására. De a V4 vezetőinek is számot kell vetniük azzal, hogy a formáció jól érzékelhetően erősíti a tagországok érdekérvényesítési lehetőségeit. Sok brüsszeli politikus épp ezért nem bánná, ha kivérezne a V4, vagy ha ez nem megy, egyes ügyekben próbálja befolyásolni egyik-másik visegrádi államot. Most az a legfontosabb nekünk is, hogy a legsúlyosabb európai válságkérdésben, a migráció ügyében és a körülötte folyó vitákban töretlen maradjon a visegrádi együttműködés.

— Amikor Orbán Viktor megszavazta Donald Tusk újrázását az ET élén, azt az ellenzéki média úgy tálalta, hogy már szét is esett a V4, de egyes lengyel politikusok is tettek ingerült nyilatkozatokat, s a lengyel interneten is igen csalódott kommenteket lehetett olvasni…

— Bonyolult helyzet alakult ki. Ha a Fidesz az Európai Néppárt pártcsaládjának tagja, akkor világos, hogy a Néppárt jelöltét kell támogatnia. Ez pedig Donald Tusk volt. Igaz, hogy Varsó, illetve a kormányzó Jog és Igazságosság Pártja ellenjelöltet állított, de ő már addigra kilépett a Néppártból. Orbán Viktor nem mehetett szembe saját pártcsaládjával. Zajlott már azóta több V4-es találkozó, méghozzá megfelelő egyetértésben.

Magyar Demokrata – Sinkovics Ferenc